Hellósztok!

Hónapok óta sajnos nem tudja az, hogy mi is van velem, aki eddig a blogomról értesült a velem történtekről.
Máskor is volt már ilyen, de egyszerűen nem éreztem hozzá kedvet, hogy blogoljak.
Ez az írói karieremmel sincs másképp, amire mondjuk az a mentségem, hogy javítom a könyvem, szóval új részletet amiatt nem töltök fel a blake.hu-ra.

Igazából most is kicsit vonakodva álltam neki, hogy megírjam ezt a bejegyzést, de aztán majd érezni fogom, hogy mennyire megkönnyebbülök, amiért kiírtam magamból mindazt, ami jó, és ami rossz. Úgyhogy ez motivál.

Történtek dolgok a legutolsó bejegyzés óta, például volt motorozási lehetőség a suliban, ami nagyon tetszett, illetve mentünk Emivel moziba, és megnéztük az Örökkévalók című filmet, ráadásul azon a hétvégén vettünk nekem a Decathlonban melegítőfelsőt, és pulcsit.

Ezek így külön megértek volna egy-egy blogbejegyzést, de hát ez az ára anak, ha az ember lusta. 😀

Viszont, ami rendkívül nagy változás az életemben, az az, hogy elintéződött az Erfo, tehát már dolgozó ember vagyok tulajdonképpen.
A pék szakoktatóm segített leginkább ebben, amiért nem tudok neki eléggé hálás lenni még annak ellenére is, hogy szinte soha nem voltunk egy hullámhosszon.
Négy órában dolgozom 10:20-től 14:40-ig, hétfőtől péntekig.
Most épp ilyen köralakú dobozokba kell csavarokat rakni, hogy aztán a konnektoroknál tudják mibe rakni a vezetékeket, meg a kapcsolót, vagy valami ilyesmi.
Egész egyszerű, de azért egy jó csavarhúzót nem árt, ha minél gyorsabban beszerzek. És lehetőleg olyat, ami külön arra is jó, hogy kifelé tudjak vele csavarozni.

Bárhogy nézzük, ez a meló négy órán keresztül nagyon uncsi. Ám előnyömre szolgál, hogy nem tiltják, ha valami mást csinálok közben, ellentétben a pék szakmában, teljesen érthető okokból. Teszem azt nézhetek filmet, vagy hallgathatok zenét az Erfoban.
Sőt – mondjuk ezt nem próbáltam, mivel csak egy napja vagyok még ott, de, amikor nincs meló, akkor meg tudom csinálni a házit, amit adnak a gimiben, ugyanis bevihetem a gépem.
Egész sokszor nincs munka, ott ülni, meg beszélgetni pedig – mert benn kell lenni, lévén munkahely, nekem annyira nem tetszik.
Nem azért, mivel antiszociális lennék, csak az a helyzet, hogy jóformán én vagyok a legfiatalabb, és a hozzám korban legközelebbálló kollégám is harminc körüli.
Milyen érdekes egyébként, hogy az esti gimiben, és a melóban is jóval idősebb felnőttekkel vagyok.
Amikor ezt tegnap megemlítettem a Norbinak az egyik sulis evős-ivós esti programon, ő egyszerűen csak annyit mondott erre, hogy elb.sztam az életem.
Hm. Még ha igaza is van, a lehetőség szerintem minden egyes nappal akkor is adott, hogy rendbehozzam a dolgaimat, csak némi akaraterő, és lelki támasz is kell hozzá.

Na, és pontosan az utóbbi az, ami napokon belül már nem lesz, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik..

Sajnos vagy nem, de minden valószínűség szerint Emivel vége köztünk. Egy év, és majdnem négy hónap. Szép volt, jó volt. Talán meg se történt.

Ő azt mondja, hogy nem illünk össze, és az a baj, hogy van valamennyi igazság a szavaiban. Viszont én olyan vagyok, hogy amíg akárcsak egy halvány esély is van arra, hogy minden jó legyen, addig nem adom fel, függetlenül attól, hogy ez milyen áldozatot követel meg tőlem.
Ennek pedig az az oka, hogy tudom, milyen jó volt vele még annak ellenére is, hogy nemegyszer veszekedtünk.
Mindegy, inkább nem kezdek el írni oldalakat az érzéseimről, hogy milyen lelki vihar is tombol bennem. Csak azért írtam le ezt, mivel tudtátok azt is, hogy összejöttünk, így jó, ha tisztában vagytok azzal is, hogy vége van.

Persze még nem könyvelem el teljesen, mivel a holnapi nap lesz az, ami pontot tesz az Emesével kapcsolatos életszakaszom végére.

Hiába, hogy feladnék mindent a szerelmi csalódásom miatt, bármennyire nem akarom, de nem szabad elfelejtenem, hogy milyen jó dolgok is vannak körülöttem.
Ott van az Erfo. Aminek vannak jó előnyei, ahogy fentebb írtam is, a pénzről, és a hosszabb szünetről nem is beszélve, amit akkor nem kapnék meg, ha tanuló lennék.

Aztán néhány hete – persze az előzőt eladtam, de vettem magamnak egy új számítógépet.
Szóval már azon fogom folytatni a könyvemet, amivel februárban szeretnék végezni, mert akkor elmondhatom, hogy másfél év alatt írtam meg egy majdnem négyszáz oldalas regényt.
Ami lehet, hogy négyszázötven is lesz, még ki tudja.

Most ezek a legújabb történések, remélhetőleg hamarosan jelentkezem!

Dolgozó ember lettem!

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?