Sziasztok!

Tudom, azt mondtam, olyan időszakban fogok írni, mikor suli van, de holnap már az lesz, én pedig most akarok írni egy blogpostot. 🙂
Vannak új fejlemények, például még nem tudtam menni az ERFO-ba, mivel nem hívtak, hogy mehetek megnézni, ezért holnaptól a pékbe fogok menni.
A holnapi napot még megadták a gimiben szabadnapként, úgyhogy leghamarabb csak csütörtökön kell mennem, ez mondjuk jó.

Ami viszont nem tetszik a pékben már most, hogy a szakoktatónk, aki amúgy úgy volt, hogy nem ő lesz az osztályfőnökünk, ahogy tavaly, de most mégis, nem igazán örül annak, hogy én ott leszek.
Vagyis oké, ez így lehet, hogy túlzás, de helyettem tény és való, hogy vett volna fel az osztályába mást.
Viszont beszélt az egyik gyermekotthonos nevelővel, hogy amíg nem kezdődik a meló, én ott lennék, mert nem lehetek csak úgy itt délelőtt – vagyis de, csak akkor máshol, tehát költözzek ki, az pedig még nem aktuális.
A nevelő és én is, persze más más okokból, 😉 de támogatjuk ezt, viszont a szakoktatómnak/ofőmnek ez a helyzet annyira nem tetszik.
Ennél fogva holnap szinte biztos, hogy hallani fogom a szájából, mikor kifejezi nekem is a nemtetszését.
A gyermekotthon hamarosan nyugdíjba vonuló vezetőjétől kaptam egy olyat, miszerint inkább maradjak csendben, és ne mondjam ki a véleményem. Vagyis normálisan, de inkább valóban csendben leszek, mindössze annyit fogok mondani, hogy nekem se tetszik ez a helyzet, de ez van.
Bár a kedvesen megfogalmazott szavak mögött érezni véltem valami mást is, aminek volt oka, nem is alaptalanul. Tavaly az egyik sérült osztálytársamra egy kicsit erélyesebben szóltam rá, mint kellett volna, amit megtudott az osztályfőnököm is.
Megbeszéltük, hogy oké, nem lesz ilyen, csakhogy ő többször mondta, hogy nem viselkedtem rendesen, mint az indokolt lett volna. Egyszer volt, hogy valami nem tetszett, nem többször.
Azt érzem, nem vagyok szimpi az osztályfőnökömnek, ami ilyesmi dolgokat von maga után, de hát túl fogom élni. Vagy nem. 😀

Sok minden van, ami stresszel már most, például az, hogy nagyon be vagyok táblázva (pék, gimi), és jóformán egy perc nyugtom sincs.
Persze, a melóval is így lesz majd, hogy meló és gimi, de túlzottan attól se vagyok boldog, ha belegondolok, hogy pl. nem tudok olyat csinálni, amit szabadidőben szeretnék, hogy délelőtt meló ,vagy suli, és délután kondi, hogy kicsit jobban nézzek ki, amit már többször is mondtam.
Ráadásul hétvégén lehet – bár nem egész nap, és nem mindig, de lesz angol korrepetálásféleségem, hogy érettségin jó legyek belőle.
Aztán, még ha esetleg a földrajzzal kapcsolatban is kérnék segítséget, szinte biztos, hogy bekattannék. Mondogatom magamnak, hogy csak most kell nagyon odatennem magam, mert aztán meglesz az érettségi, de per pill ez valahogy nem nyugtat meg.

A párkapcsolatomban se teljesen okés minden, az is dühít.
És leginkább ezért nem tudom azt az életminőséget élni, amit elképzeltem. Ez abból állna, hogy reggel örömmel kelek fel, mondván várom az aznapi kihívásokat, este pedig jóleső fáradtsággal fekszem le, hogy jó volt a mögöttem álló nap.

Na sebaj, majd egyszer. Remélem, ti legalább nem vagytok annyira magatok alatt, mint én. 🙂

Szerintem hamarosan írok, most megyek olvasni. Sziasztok!

2021, szeptember: sulikezdés

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?