Ugye, milyen furcsa? Alig pislogunk egy-etkettőt, és a jó élmények közepedte azon kapjuk magunkat, hogy nahát, már megint meló, és suli.
Bár elvileg csak tizenötödikéig lesz normális az oktatás, mivel utána onlinera váltunk – vagyis, akik iskolába járnak, de ez még nem biztos.
Engem zavar is, meg nem is a negyedik hullámmal kapcsolatos infó.
Amiért zavar, hogy nincs meg az a pörgés, ami szokott lenni, cserébe viszont az ember hódolhat egy kicsit a saját szenvedélyének.

Képzeljétek, nagyjából már csak harminc, negyven oldal, és készen lesz a könyvem. Úgyhogy október körül, ha anyagilag is megengedhetem magamnak, akkor meg tudom jelentetni ekönyvként az Ikercsillag sorozatom első kötetét.

Volt egy szemléletváltásom így a covid idő alatt, miszerint nekem milyen rossz. Aztán rájöttem, hogy igazából másnak is, és ez javított a hangulatomon.
De, mintha ezt is írtam volna már egyszer. Vagy lehet, hogy nem? Na, majd jókat fogok derülni, mikor visszanézek bejegyzéseket, és majdnnem mindegyikben szembetalálom magam ezzel a “lehet, ezt már írtam” szöveggel. 🙂

Egyébként viszonylag jól vagyok – bár Emi nagyon hiányzik, és egész nyáron nem is tudtunk talizni, de ez van sajnos.
Ma az egyik külsős nevelővel, aki az intézmény más területén dolgozik amúgy, de most be volt osztva a gyermekotthonba, kimentem jegeskávézni, meg mászkáltunk a városba.
Teszek is fel néhány képet a blog facebookoldalára.

<h3>Történések a közelmúltban</h3>
Tizenkilencedikén jöttünk vissza Győrújbarátról, ami, akárcsak tavaly, három napig tartott. Elméletileg most volt az utolsó, és remélem is, mert jövőre már biztos, hogy nem megyek, már csak azért sem, mivel lehet, addigra kilépek innen.
Voltak mindenféle vetélkedők, mentünk borospincébe, ahol zenéltünk, strandolni nem tudtunk, de a ház engem, és Norbit, ahogy egy éve is, nagyon zavart. Most nem a pincében voltunk, mint holmi patkányok, 😀 de ez a kolis tábori érzés nem jó, ha arra gondolok, hogy két éve azért meghittebb volt.
Finomakat ettünk, pl. rántott sajt, milánói, rántott hús és sok édesség is volt.
Nem mondanám, hogy meghíztam, már csak azért sem, mert pl. manapság kihagyom a reggelit – iszom egy kávét, és este is csak hellyel-közzel eszem, ez pedig így nem jó.

A tábor előtt bográcsoztunk a suli udvarán – paprikáskrumplit csináltunk, ami nagyon jól sikerült.
Mindezek fügvényében azt kell, hogy mondjam, talán a tavalyi nyaram jobban telt, ugyanakkor annak is voltak előnyei, és hátrányai, ahogy a 2021-es nyárnak is.
Tavaly a sok program miatt nem lett volna módom úgy a könyvemmel foglalkozni, viszont most igen, cserébe nem tudhatok a magaménak egy eddig már megszokott, élménydús három hónapot.

<h3>Változások</h3>
Mind az én, mind a gyermekotthon életében lesznek változások. Bár az utóbbi is lényegében az életemhez kapcsolódik, de talán nem annyira, minthogy tulajdonképp már nem járok ide.

A gyermekotthonban a vezetői poszt, illetve a nevelők cserélődnek ki iszonyú gyorsasággal mostanság, és aki mégis maradt a régiek közül, az rendkívül fájlalja, hogy hőn szeretett kollegáit másfelé sodorja az élet. 😏

Igen, én nem fogok ide járni, helyette melózom – harmincadikán nézzük meg, hogy mi, merre, hány méter, és mellette csinálom a gimit.

Most ennyi lenne, szerintem a következő bejegyzésem már valamilyen sulis időszakban fog íródni.

2021, hamarosan vége a nyárnak

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?