Vagyis még sorolhatnám, mikről is tervezek írni ebben a bejegyzésben, ám a címszavak helyett inkább beszéljenek magukért a velem történt események!

Egy nappal azután, hogy megírtam a Kilitis bejegyzésemet, valóban, már indultunk is.
Nagyon tetszett, mint mindig. Főleg, mert végül egy szobába kerültem azokkal, akikkel szerettem volna, hála az én, és Norbi közreműködésünknek.
Csináltam felvételeket a legjobb pillanatokról, amiket szívesen hallgatok vissza évek múltán – csak ne veszítsem el egyiket sem.
Voltam boltban, ahol nagyjából az egyhetes ottartózkodásom alatt hatezer forintot hagytam ott, természetesen édességekre, amikből persze a barátaimnak is adtam.
Sajnos az ennivaló, például ebédkor, vagy vacsora alkalmával már nem volt annyira jó, mivel sulis, menzás kaják voltak.
Azok, akik a tábor második felére mentek a következő héten, jól jártak, mivel akkor ettek igazán finomakat.
Bicikliztem – bár nem annyit, mint régen, ahogy írtam is.
Ami engem zavart, azok a kényelmetlen ülések voltak. De hát nem autóban ültem, hanem kerékpáron. 🙂
Nem fürödtem a Dunába, ellenben a Balatonban már igen.

Balatonszemes

Azt hiszem tizenkettedikén lett vége nekünk a Kiliti, és másnap már indultunk is Szemesre, ahonnan tizenhetedikén tértünk vissza.

Őszinte leszek, ez a tábor sokkal jobban tetszett.
Merthogy tulajdonképp nem is táborról volt szó, hanem nyaralásról.
A tábor szót úgy tudnám jellemezni, hogy némileg kötött, vannak kötelező programok.
Viszont a nyaraláson azt csinálsz, ami jól esik. Ha akartunk, nyugodtan aludhattunk volna tizenegyig, de nagyjából kilenc körül már mindenki kinn ült vagy a teraszon, vagy a kertben, és reggelizett.
Szinte minden nap kaptunk kávét, ittuk az alkoholmentes sört egész nagy dobozszámra, (bár azt hiszem egyszer nekem nem is értem hogyan, de lement egy alkoholos is), 🙂 és zabáltuk a mindenféle fagyikat.
Milyen kaják voltak? Hát. Volt sültkrumpli rántott hússal, majonézes kukoricasaláta, hozzá natúr csirkemell, milánói, hamburger, virsli, csak hogy a legjobbakat említsem. 😉
Egy hét alatt úgy megszoktuk azt a luxust – és még mosogatnunk se kellett, hogy jó nehezünkre esett visszaszokni a kegyetlen élet nehézségeibe (na jó, csak vicceltem), mikor visszajöttünk a suliba.

Történt egyébként izgalom is Szemesen, mivel szegény Norbit a mentő vitte be a kórházba.
Játszott a vízben az egyik lakótársunkkal, és kicsit felelőtlenek voltak, de végül nem történt annyira nagy baj.

Névnap

Milyen érdekes, hogy pont azon a napon kaptam meg a laptopot, amire pályáztam az Infoalapnál, mikor a névnapom lett.
Merthogy még Szemesen felhívtak, hogy vagy most hétfőn, vagy kedden, de megkapom a gépet.
Hát, ez nem jött össze, helyette ma hozta meg a futár.
A barátnőm például egy Lenovo gépet kapott, viszont én egy üzleti Dell-t, amit kicsit furcsáltam, mikor megláttam.
Az egyik nevelő csinált nekem süteményt, ilyen krémes, pudingos piskóta volt, illetve kaptam tőle pilótakekszet, és Raffaello-t.

A Norbival rendelünk powerbankot, amivel telefont lehet tölteni bárhol, illetve mindenféle telefonos kábeleket, például töltő.
Na már most. Ehhez pénz kellett, ráadásul készpénz, és valamennyi apró is, nem csak papír.
Volt egy perselyem, ami kerámiából volt, és nagyjából 1500 forintot sikerült beledobálnom két-három hónap alatt.
Hát, sajnos ezt a fajta perselyt nem lehet kinyitni, bizony-bizony szét kell verni.
Mi ezt szó szerint értelmeztük. Én fogtam magam, és konkrétan egy emelet magasságából ledobtam a perselyt.
Ezt, mármint a perselyt úgy képzeljétek el, hogy többnyire elfér a két kezetek között.
Mondanom sem kell, aztán Norbival porszívózhattuk konkrétan a lépcsőház felét.
De sebaj, meglett a szükséges pénz, amit akartunk.

Úgyhogy ilyen jó dolgok történtek velem mostanság. Nemsokára ismét jelentkezem!

Kiliti, Szemes és a névnapom

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük