Sziasztok!
Remélem, jól vagytok, mert én is.
Bár még lehetnék jobban is, mert a mai napom az igazán jól telt, és remélem, hogy leszek is, de úgy hiszem, hamarosan kiderül. Erre alább még visszatérek.

A legutóbbi bejegyzésem végén azt írtam, hogy majd postolok, ha lesz valami arra érdemes.
Ha picit jobban belegondoltam volna, akkor már abban a pillanatban megvolt, hogy a következő írásom miről fog szólni nagy valószínűséggel.

Bringóhintózás

Sok minden történt a mai nap bringóhintózás címszó alatt, és nem is hiszem, hogy minden eszembe fog jutni, ennek ellenére igyekszem mindent leírni.
8:10-kor indultunk, és a Margitsziget volt a célállomásunk.

Az első bringóhintónak, amivel mentünk, azt hiszem Misimókus volt a neve, sajnos lejött a lánca, amit aztán mások visszaraktak, és mentek vele ők.
Úgyhogy mi kaptunk egy másikat, ami már jó volt.
Két csoportra osztva tudott menni az osztályunk, én természetesen a barátnőmmel voltam.

Saját neves bringóhintó

Ja, azt majdnem kihagytam, hogy mielőtt elindultunk volna, felfedeztünk egy Dánielem nevű bringóhintót, amivel le is fotóztattam magam, és a facebookprofilomba fel is töltöttem, illetve az írói oldalamra is kiraktam.
Bár először az volt a terv, hogy Emi fotóztatja le magát vele, de nem akarta, pedig mondtuk, hogy vicces lenne, ám hiába. 🙁

Hm, most, hogy így írok, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha a blogomnak is csinálnék egy külön oldalt?
Egy kicsit nehéz beilleszteni képeket a blogpostba, ezért itt csak úgy hivatkoznék rá, hogy a blog facebookoldalán megtalálhatjátok a bejegyzés linkjéhez kapcsolódó aktuális fotókat, ha olyan az esemény.
Egyébként szinte biztos, hogy a régebbi képek, amiket feltöltöttem a blogrendszerbe, már nem is működnek, mivel azóta költözött egy kicsit. De sebaj.

Szóval jó volt a bringóhintózás. Eminek és nekem – mivel csak vele beszéltem erről, meg kellett szoknunk, hogy folyton tekernünk kell, de felvettük a többiek tempóját, és úgy jó volt.
Bár én azért egy kicsit kényelmesebb üléseket el tudtam volna viselni.

Utána vettünk vattacukrot, természetesen mindenki a saját pénzén.
Meghívtam Emit, illetve azért, mivel nagy volt a vattacukor, és drága is (600 Ft), csak egyet vettem, de az kettőnknek épp elég volt, én ittam is miatta jó sokat. 🙂
Ettünk fagyit, én egy Cornetto-t, és arról is készült fotó, hogy Emese is velem van.
Poénból kiszívtam a tölcsérből az összes fagyit már a vége felé, ami nagyon hideg volt, de mindenki jót nevetett rajta, köztük én is.

Sétálgattunk, nézelődtünk, mentünk játszótérre, ahol voltak úgymond gyerek játékok, hogy csúszda, hinta, kötélpálya, stb., és egy edzős része is.
Akkorra én már eléggé elfáradtam, mivel éhes voltam, viszont azon voltunk, hogy visszainduljunk a suliba.

Úgyhogy ma este nem kell estimesét mondani nekem, mivel szerintem mentünk vagy öt kilométert, tehát jól fogok aludni.
Ah, holnap történelem órám lesz nulladikban, aztán úszás. Hát, nem sok kedvem van ezekhez, de ez van.
Viszont mindjárt év vége! Hogy mi lesz akkor, azt nem tudom. Remélem, jó sokat lehetek Emivel.

Ja, ha már Emi. Miközben írtam ezt a blogpostot, felhívtam, hogy tudok-e hozzájuk menni most hétvégén, de nem vette fel a telefont.
Ami igazából azért baj – mármint hogy nem kaptam rá választ, mivel ha nem, akkor vasárnap egy napra leugranék a tesómékhoz, hogy találkozzam a bátyámmal, megölelgethessem a kis unokahúgocskámat, és megnézegethessem a néhány hónapja született unokaöcsémet.

Az egyik nevelő elkérné a suli valamelyik autóját, viszont ezt még időben kellene megtenni.
Picit nyagattam már ezzel az egésszel Emit ezen a héten, hogy akkor mikor, de hát nem tehetek róla.
Ha csak magamról lenne szó, azt mondanám, oké, kibírom, hogy nem tudom még azonnal, mi is lesz.

Képzeljétek, az elmúlt két napban elit kaját ettem, mivel nem ízlettek nekem az ebédek.
Pedig, ha nagyon-nagyon akartam volna, akkor meg tudtam volna enni, ha Eminek is megy, ami sokszor még náluk is motivál.
Kicsit hibásnak is érzem magam, de nem tudok ezzel mit csinálni.

Mármint az elitet, ami nálam az, úgy értem, hogy igen, egészségtelen, de sokat költöttem, ami nem jó.
Vagyis hát annyira nem sokat, csak idegesít, hogy még nem tudom megkeresni azt, amit kiadok ilyen élvezeti dolgokra, ugyanakkor igyekszem tenni azért, hogy ez hamarosan változzon.
Tegnap a pesti Pipiben ettem rántott húst sült krumplival, ma pedig egy BigMC-t, és hozzá egy Shake italt ittam a mekiben.
Persze Emesének is vettem egyet. Ő kávésat kapott, én pedig csokisat.
Végre már ki tudtunk ülni, és nem kellett elvinnünk, amit vettünk, úgyhogy az jó volt.

Em örült, mivel összetalálkozott az egyik barátnőjével, akit az előző iskolájából ismert, aztán, mikor visszaértünk az iskolába, ugráltam vele a suli trambulinján.

Most válaszolt Emese, hogy még nem tudja, mehetek-e hozzájuk, úgyhogy azt mondtam, ez a hétvége sajnos felejtős, mivel nem szeretném azt, hogy ne tudjak a tesómhoz se menni, de a barátnőmékhez se.

Most megyek aludni, mindenkkinek jó éjt.

Bringóhintózás

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük