Jó ez a blogírás, én már csak tudom úgy, hogy kicsivel több, mint egy éve csinálom. Ráadásul egész rendszeresen, talán mondhatjuk.

Olykor azt érzem, hogy jó lenne minden apró eseményről bejegyzést írni, aztán rájövök, hogy nincs értelme.
És tudjátok, hogy miért? Azért, mivel amiről nem lehet hát majdhogynem oldalakat írni, akkor annak számomra nincs értelme.
Ha megnézitek a bejegyzéseimet, láttok egész rövideket, ugyanakkor van olyan is, ami majdhogynem egy kis novellának is megfelel, de tényleg. És szerintem ez is egy kis novella lesz.

Tehát ezért inkább azt fogom csinálni, hogy több dolgot írok le egy bejegyzésben.
Mondjuk kicsit nehéz abban a tekintetben, hogy meg kell jegyeznem, hogy miről is szeretnék majd írni akkor ha, de memóriafejlesztőnek végül is nem rossz. 🙂
Na jó, ha annyira sok mindenről írnék, akkor azt vázlatszerűen lejegyezném, és úgy vetném digitális papírra, illetve az valószínűleg nem egy, hanem két bejegyzésben kerülne fel, hogy ne egy postot olvasson hosszú percekig a Kedves Olvasó.

Hű, én aztán tudok beszélni a semmiről, ez tény, úgyhogy a mai bejegyzés címéhez hűen inkáb a második oltásról, és a gimiről írok.

A második oltás

A bejegyzéstől számított múlt héten, szerdán kaptam meg a második oltást.
Most Emi nem tartott velünk, amit egy kicsit sajnáltam, de ez van. 🙂
Maga az oltás gyorsan, teljesen zökkenőmentesen megvolt, ahogy múltkor is, még poénkodtunk is.
A hölgyek közül, akik oltottak engem, és Norbit, akit én kaptam, kicsit elgondolkodott, hogy most akkor melyik a bal és a jobb karom, mivel a balba kértem, amit kevésbé használok.
Miközben megszúrt a tűvel, mondta, hogy igen, a nők már csak ilyen figyelmetlenek, nem tudják, hogy jobb és bal, szóval abszolút jó volt a hangulat.
Megkértem a nevelőt – most nem az volt, akivel még a hibrid oktatás alatt mentünk, hogy oltás után ugorjunk be a CBA-ba, hogy vegyünk egy jégkrémet, úgyhogy az a nap jól sikerült.

Csütörtökön éreztem meg az oltás hatását, mivel olyan levertség érzésem volt, úgyhogy nem mentem suliba.
Péntekre ismét visszatértem azzal a tudattal, hogy simán túl voltam ezen az egészen ennyivel.
Mert igaz, hogy a második oltást kicsit nehezebben viseli az ember, ez nálam sem volt másképp, gondoltam én.
Egy nap alatt kilábaltam belőle, királyság.
Ezt egészen nagyjából kettőig gondoltam így, mikor ugyanis a gyermekotthonba érve elkezdtem izzadni, és szédülni, a fejem pedig úgy fájt, mint még eddig soha.
Úgyhogy lefeküdtem a szobámba, és próbáltam elhitetni magammal, hogy remélhetőleg nem most, és nem így, ebben az állapotban fogok meghalni.
Szerintem akkor be is lázasodtam, de nem mérettem hőt.
Viszont szombaton még mindig nagyon rosszul voltam, és a bal karom is fájt, úgyhogy akkor rávettem magam.
Jól éreztem, hogy valami nem okés, mivel 37,5 volt a hőm, úgyhogy aznap csak feküdtem, és még az udvarra se kellett lemennem.
Amit annyiból bánok, hogy most hétvégén még Emi is benn maradt, és szívesen találkoztam volna vele, merthogy még voltak is lenn, de sajnos az az oltás akkor nagyon padlóra küldött.
Mikor telefonon mondtam a barátnőmnek, hogy hőemelkedésem van, nagyon aggódott értem, ami jól esett.
Étvágyam az volt, mivel sültkrumplit tudtam enni, hozzá colát inni, és vasárnap úgy éreztem magam, mint aki egy napja még nem aludt egész nap.
Akkor volt alkalmam találkozni Emesével, és még fotózkodtunk is, ami jelenleg, mikor ez a bejegyzés készül, húsz likenál tart.

Jelen a gimiben – offline oktatás

Nehezen, de ma végre már bementem.
Emi, és még a pszichológusom is rágták a fülemet, de annyira, hogy végül – bár a saját hibámból, de el is késtem angolról.
Vagyis azon nem tudtam ott lenni sajnos, de a három törin, és az első magyaron a kettőből már jelen voltam.
Jófej volt a magyar tanár, mivel a többiek próba érettségi feladatot oldottak meg papíron, nekem pedig, mivel lemerült a laptopja, és nem volt nála töltő, nem tudott mit adni, úgyhogy hamarabb elengedett.
Megkérdezte, hogy hol tart a könyvem, ami kedves volt tőle.
Ettől függetlenül, mint kiderült, egy erős hármas lesz év végén a magyar jegyem, ha még felelek egyet a Bánk bánból.
Lehetett volna ez jobb is, ha nem lustizom el, illetve, ha a covid nem szól bele.
Na sebaj, majd jövőre már teljesen odateszem magam, ha nem veti vissza semmi a lendületem.

Amúgy képzeljétek, csak négyen voltunk az egész osztályba, mivel erre a két-három hétre már sokaknak nincs kedve bejönni.
Némelyik tanár persze megengedi, hogy aki akar, az Teamsen be tud csatlakozni.
Bár már jelenléti oktatás van, tehát elvileg be kéne jönni, de oké, nem szóltam. 🙂
Azt hittem, hogy minden osztálytársam benn lesz a suliban, ugyanakkor nem voltam meglepve, mikor rajtam kívül csak három diáktársammal találkoztam.
Egyébként érdekes, hogy szeptemberben tizennyolcan kezdtünk, aztán ez gyorsan lement fix hétre, és most csak négyen voltunk.
Kíváncsi leszek, majd jövőre, mikor érettségizünk, hanyan leszünk. 😉

A közlekedés kicsit nehezen ment – még vissza kell szoknom, de menni fog ez.
Kicsivel a gimibe indulásom előtt kimentem a CBA-ba, és most valahogy annyira nem ment olyan jól, mint eddig.
Lehet azért, mivel úgy el voltam foglalva azzal agyban, hogy nincs kedvem suliba menni, hogy véletlen az úton mentem ahelyett, hogy a járdán haladtam volna, így pedig majdnem elcsapott egy autó.

Angolból is felelek, még kidolgozok jövőhétre egy tételt, és abból is, úgyhogy szerintem az is egy hármas lesz.
Azért nem említem a többit, mivel azok nincsenek úgymond veszélyben, azt hiszem.
Amúgy megkaptam a matek felmentést, úgyhogy szerdán odaadom a matektanárnak, aztán az el lesz intézve.
A fordított műveletek kicsit nehezen mennek, illetve elvileg a százalékszámítás a felmentést adó hölgy szerint nem megy, szerintem pedig a feladat volt hülyeség, amit, mert nem értettem, nem tudtam megoldani.

A váratlan hír

Most kaptam az infót, hogy nyertem egy pályázaton, ahogy a barátnőm is!
Pályáztunk laptopra a infoalap.hu oldalon, de sajnos Norbi nem nyert asztali számítógépet, amit szeretett volna, úgyhogy sajnálom egy kicsit szegénykét.

Örülök, mivel így végre lesz tartalék gépem.

Most szerdán fogunk menni bringóhintózni osztálykirándulás cím alatt, úgyhogy ja, vannak itt jó dolgok annak ellenére, hogy a mai nap nagy részében nem volt kedvem semmihez.

Na jó, most megyek, majd még írok, ha lesz valami arra érdemes.

a második oltás és jelen a gimiben – offline oktatás

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük