Hát… Hogy is kezdjem? Miről is írjak először?

Korábban már tervben volt, hogy postolok a szülinapomról, csakhogy történtek előtte, meg úgy közben is események, amikről jól esne írni.

Nem nagy dolog, és csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy nagyjából egy hete, de kaptam védettségi igazolványt az oltással kapcsolatban.
Tehát örülök ennek. Az előnye, hogy elvileg egy kiskorút, akár Emit, magammal vihetek pl. a mekibe, ha úgy tartja kedvem, ami jól hangzik.

Emi

Nem volt kedvünk vasárnap visszajönni, viszont ez nem kedv kérdése, tehát jöttünk.
Furcsának találtam, mikor elbúcsúztunk egymástól az iskolába érve, hogy olyan nagy szomorúságot éreztem, amit eddig még soha.
És nem hiszem, hogy azért, mert akkor és ott el kellett válnunk egymástól, mivel hétfőn, egy nappal később találkoztunk, lévén osztálytársak vagyunk.
Valami más lehetett ennek a hátterében – bár, hogy pontosan mi, azt magam sem tudom.
Lehetséges, hogy az együttalvásnak volt némi köze ehhez, de ki tudja.

Egyébként, amíg ott voltunk, született két kiscica.
Az a macska, aki az anyukája a kölyköknek, mindig feljött az ágyunkra, hogy szerintem simogassuk a pociját, de mi Emivel leraktuk, és aludtunk tovább az éjszaka.
Szegénykének biztosan fájt, ahogy ezt a barátnőm is mondta, és azt akarta, foglalkozzunk vele.

A somlói egyébként nagyon-nagyon finom volt. Olyan sokat kaptam, hogy nem tudtam megenni az egészet egy ültő helyemben, ám végül én győzedelmeskedtem fölötte. 🙂
A tepsis krumpli, amit asszem írtam, hogy az is lesz a kolbászhoz és a hurkához, kicsit sajnos zsíros volt, de attól még nagyon finomnak találtam.
Az ablakos sztorival kapcsolatban amúgy annyit, hogy az ujjam már teljesen meggyógyult.
Nagyjából a körmöm közelében érte a gyűrűsujjamat a sérülés, csakhogy tudjátok.

A visszamenetel elég unalmas volt, talán azért is, mivel mindkettőnknek rossz kedve volt, hogy el kellett jönnünk úgymond otthonról.
Lehet – de még nem biztos, csak jó lenne, hogy Pünkösdkor is tudok menni hozzájuk, most úgy alakultak a dolgok.
Ha nem, akkor viszont a tesómékhoz megyek. Emese nem feltétlen örül neki, de az engem nem nagyon érdekel.
Kíváncsi leszek az ötéves unokahúgomra, aki már kicsit hasonlít rám az informatika terén, ahogy ma meg is tudtam.
Merthogy videókat szerkeszt, és sokat játszik. Menő kis techguru! Igaz?
Várom, hogy az öccsével is találkozzam, aki azt hiszem nemrég lett egy hónapos.

Mióta, vagyis szeptember óta összejöttem Emivel, nagyon elhanyagoltam a tesóimat, de leginkább az egyetlen édestestvéremet, úgyhogy ezt most igyekszem helyrehozni, töbek között ezért sem hallgatok Emesére.

Ja, amúgy vettem neki a Népligetben péksütit, és magamnak is, mivel nagyon éhesek voltunk már.
Mondjuk jó volt az ennivaló a suliban, úgyhogy a pékárukat én másnap ettem meg reggelire, illetve tízóraira.

Gimi

Képzeljétek, tegnap nem mentem, pedig már kellett volna, mivel meghúztam a lábam.
Hülyéskedésből délelőtt rugdostam egy babzsákot, és véletlen úgy sikerült mozdulnom valahogyan, hogy egészen a derekamtól a vádlimig, ha kicsit gyorsabban mentem – és, aki ismer, tudja, hogy egész tempósan közlekedem, akkor az nem esett jól.
Ápolgatom, meg minden, de azért ez nem volt jó. Hát na, úgy látszik, még mindig nem nőttem fel. 😀
Na jó, kicsit talán az is benne van ebben a gimis dologban, hogy erre a négy hétre nem sok kedvem van bemenni, viszont nem ártana.
Mert az történt, hogy május tizenharmadikán a magyartanárom beírt egy egyest.
Ha jól emlékszem, már írtam arról, hogy nemrég ugyancsak volt egy ilyen.
De mire ír be nekem rossz jegyet, minek következtében én meg a gyermekotthonban kapom a lecseszéseket, hogy nem tanulok semmit, ha nem szól, hogy miből kéne felelnem?
Mert tanulok azért, csak szóljon, ahogy ezt meg is beszéltük.
Írtam is neki, de nem válaszolt.
Na, holnap lehet, már tényleg bemegyek, illetve az infós óra miatt is, mivel abból se kéne több egyes.
Megmutatom a tanárnak az OKJ-s bizimet, aztán hátha lesz valami felmentésféle, stb.

Áh, most jut eszembe! Ezt figyuzzátok!
Tegnap írtam az osztályfőnökömnek, aki egyben amúgy a természetismeret tanárom is, hogy el tudná-e küldeni a földrajz érettségi tételeket, mondván, hogy a term. ism. mindegyiket magában foglalja.
Azt hittem, hogy megkapom, erre ma azt a választ kaptam, hogy a föci, mint olyan, nincs, természetismeret van. Tehát ebből nem érettségizhetek.
Képzelhetitek, mit mondtam magamban.
Úgyhogy valamit nagyon sürgősen ki kell találnom, hogy mi is lesz, na meg persze írtam az osztályfőnökömnek, hogy ebben az esetben akkor mit is lehet tenni.

Szülinap

Ha már ez a post címe, akkor csapassuk! Felébredtem a mai reggelen, vagyis május tizennyolcadikán.
Ma van a szülinapom, tudatosodott bennem.

Érdekességek velem kapcsolatban

Mintha régebben apukám azt mondta volna, hogy nagyjából reggel hat körül születtem. Tehát 2001 május tizennyolcadikán, rögtön éjfélkor én még nem léteztem, csak hat órával később láttam meg a napvilágot, császármetszéssel.
Eredetileg amúgy lánynak készültem – remélem, nem Daniella lett volna a nevem, mert azt utáltam volna.
Hm, miért is ne. Majd Utána járok ennek, hogy mi lett volna, ha…
Mondjuk, mikor ezt a tényt megtudtam, kicsit olyan pocsékul esett, vagy nem is tudom, de na. Én már csak ilyen vagyok. 😀
De, ha már lány, és nevek, akkor inkább, amik most eszembe jutnak: Lili, Emília, Miranda, Letícia, Evelin, Kamilla lett volna az, ha valamelyiknek a tulajdonosa vagyok.
Az olyan mai, modern nevek, amik nekem tetszenek, és, amiket a lány gyerekemnek is szívesen adnék, 2001-ben talán még nem voltak, mint pl.: Oana, Ájlin.

Eredetileg Németh Dániel voltam az anyukám által, de aztán átírták a vezetéknevemet Tóth-ra apukám miatt.

Egy látássérült lánnyal voltam egy kórházban, aki néhány nappal később született, mint én, Jázmin a neve, és nagyjából együtt jártunk oviba, meg amúgy barátok is vagyunk.

Ami érdekesség, hogy megtudtam, Jázmin még a tejtestvérem is, mivel én az ő anyukájától kaptam finom anyatejecskét. 😉

Visszatérve a huszadik szülinapomra – hú, de öregnek érzem magam így leírva, és belegondolva, hogy már huszonéves vagyok/leszek, és nem tizenéves.

Reggel már volt egy kis veszekedés, aminek a részleteibe inkább nem mennék bele, mivel talán fölösleges.
Ettől függetlenül azért jobb lett volna, ha ez kimarad a mai napomból.

Mikor beértem a suliba, úgy elkezdett fájni a fogam, amiről később aztán kiderült, hogy valamiféle afta, de nem fertőző, hogy azt hittem, beledöglök, de komolyan.
Az első két órát (matek, és természetismeret) szó szerint végig szenvedtem. Annyira fájt az állam bal fele, hogy sírni tudtam volna, és ugrálva tépni szálanként a hajam.
Bírom a fájdalmat, nem vagyok egy nyafkás gyerek, na de az azért jól odavágott.
Felmentem az orvosi szobába, ahol kaptam fájdalomcsillapító gyógyszert, méghozzá Nurofen-t, de egy gyengébbik fajtát, ami alig akart hatni.
Végül szerintem nem az hatott, hanem a gyermekotthonban egy, az aftára kapott ilyen ecsetes cucc. A lényeg annyi, hogy délutánra már teljesen jól voltam.
Akkor, és még most is egy nagyon kicsit, de érzem, hogy fáj. Oké, teljesen elviselhető, nem úgy, mint délelőtt, mikor azt hittem, szétmegy a fejem.

Délután csináltunk rántott húst, és hozzá sült krumplit ettünk.
Én megettem három szeletet a húsból, és két jó adag krumplit, de a többiek (Emi, Norbi és Niki) kettőnél stoppoltak.
Szegény Norbit megértem, mivel valami baj van a hasával, különben amúgy lehet, simán lehagyott volna.
Emi jól belakott az ebédből (csirkeragu leves, és valamiféle kissé sós kalács), ami vanília pudinggal volt leöntve, de szerintem iszonyú rossz volt.

Miután néhány perc múlva befejezem ezt a bejegyzést, amit még áthoztam megmaradt szülinapi menüt, meg is eszem.
Csak előtte még leírom, hogy kitől, és mit kaptam.

Emesétől nem kaptam semmit, de nem baj. Nekem az teljesen elég, hogy szeret.
A lakásotthon adott egy nagy tábla csokit, amit holnap beviszek a suliba, és megkínálom belőle az osztálytársaimat.
Az egyik kedvenc nevelőm megajándékozott egy áfonyás, szerintem alkoholos sörrel, amit a husihoz, és a krumplihoz meg is eszek, plusz kaptam egy tejszínhabot, hogy mikor reggel kávézok, jobban fel tudjam tuningolni.

Norbi tegnap csinált sportszeletet – csupa csoki és kakaó, és az volt a desszert a délutáni buliban.
Az is nagyon finom lett, Eminek mondtam is, hogyha akar, vigyen fel magának a suli kollégiumába.
Ja, és kaptam még Norbitól az egyik nevelő közreműködésének köszönhetően két kg sültkrumplit, amiből egy kiló már el is fogyott.
Ha esetleg sehová nem tudnék menni a hosszú hétvége alkalmával, akkor lehet, megeszem a másik zacskó sültkrumplit, de akkor már veszek hozzá colát is, hogy fullos legyen a dolog.

Az online térben is kaptam szülinapi ajándékokat (köszöntéseket), amiket itt is szeretnék viszonzásképp megköszönni.

Na oké, most ennyi jutott az eszembe.
Kicsit meg is éheztem, pedig egy-két órája még a kajára se tudtam gondolni.
Úgyhogy megyek is enni, és megiszom azt a sört! 🍺
Sziasztok, mindenkinek további, kellemes estét!

A huszadik születésnapom

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük