Hellósztok!

Úgy döntöttem, a szülinapos bejegyzésem előtt azért lesz még egy, mivel úgy alakultak az események.
Talán írtam, hogy lehet, megyek a barátnőmékhez.
Na, ez így is lett. Mikor ezt a bejegyzést írom, épp az ágyunkon fekszem, és hamarosan eszem – hát a post írásakor tizenegykor, de reggelit, zalafelvágottas kenyeret, amit természetesen Emese csinál nekem.
Már kaptam tőle reggel, igen, nyolc körül, kávét, amit amúgy az anyukája csinált, de akkor is finom volt.
Annyira boldog vagyok, hogy itt lehetek!
Olyan ez a hely, mint a béke szigete a káosz, és sietős élet viharában.
Most legalább már tisztán látom, hogy a rossz helyzetekben mi motivál majd, hogyha túl leszek rajta, milyen jó is vár engem.

Képzeljétek, nemrég mászkáltam a házban, és belenyúltam egy kitört ablaküveg részbe, úgyhogy egy kicsit elvágtam az ujjam.
De hála Emi anyukájának, már nem vérzik, és kaptam rá színes sebtapaszt is. 🙂
Kicsit nehéz vele írni, de nekem tudjátok, ez nem akadály akkor, ha írni akarok.
Amúgy fura volt, most észrevettem, hogy az elején még egy-két percig nem fáj, de aztán már igen.
Persze nem olyan nagyon, hogy elsírjam magam, csak azért mégis érzem.

Tegnap, mikor utaztunk, amúgy olyan busszal mentünk, amin volt konnektor, és USB-port is, tehát tudtam tölteni a routeremet, ami osztja a netet, illetve a gépemet is.
Egyébként siettünk az elején, de nem kellett volna.
Mindjárt írok erről is, csak most megyek enni.

Na, itt is vagyok. Egy felvágottas kenyeret ettem, de inkább ebédre fogok enni hurkát, és kolbászt. Mondjuk csak az utóbbit szeretem, de ez nem zavar senkit.
Aztán desszertnek eszünk somlóit, amit én még nem ettem, ha jól emlékszem, úgyhogy most kiderül, mennyire fogom megszeretni. De szerintem nagyon.

Szóval azért volt ez a sietős sztori, mivel amúgy kettőkor indult volna a busz, de mi már délben elindultunk, most csak édes kettesben Emi és én a Népligetbe.
Hiába mondtam neki, hogy kettőkor megy a busz, annyira bepánikolt, vagy micsoda, hogy félúton, mikor már a villamoson ültünk, jött rá, hogy hallgatnia kellett volna rám, és igazam volt.
De sebaj, mivel vártunk egy órát, illetve a jegyadó nő is megjegyezte, hogy hm, még van egy óránk.
Igazából kitöltöttük azt az időt, mivel beszélgettünk, ugye kényelmesen megvettük a jegyet, Emi elment mosdóba, szval ja.
Mivel kerülőúton mentünk, ezért csaknem hétre értünk úgymond haza, és tizenegyig fenn is voltunk, mivel megvártuk Emese anyukáját, aki örült, hogy látott minket.

Lehet, ez annyira nem tartozik rátok, mert nem is megyek bele olyan nagyon, de képzeljétek, már meg lett engedve, hogy együtt aludjunk.
Kicsit szokatlan, és furcsa volt, de amúgy nagyon tetszett mindkettőnknek.

Na oké, most léptem, kinézek Emékhez, mit beszélgetnek.

2021, közeleg az év vége: Emiéknél egy hétvége

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük