Azért lett most ez a post címe, mivel nem jutott eszembe más.

Mi is a helyzet?

Úgy vagyok valahogy. Ja, kitűnhet neked ezalapján a soraimból, hogy nem sok kedvem lehet bármihez is, de kb ez a helyzet.
Hogy miért? Kérdezheted. De én se nagyon tudom.

Most olvastam a levelet, amit kaptam a Moobiustól, hogy kik nyertek. Tudtam, hogy én nem leszek benne, de azért kicsit csalódott vagyok.
Még csak nem is hatvan, hetven szavazattal lett több a vetélytársaim műveire kapott like, hanem hat, hétszázzal.
Mikor láttam a tizenöt továbbjutott szavazatait, nem hittem a szememnek. Vagyis a fülemnek.
Nem tudom, nekem továbra is az a véleményem, hogy ezek, akik már majdnem ezres szavazatot értek el, likevadász csoportokban hirdették a sztorijukat.
Vagy az is előfordulhat még, hogy alapból már olyan potenciális olvasóközönséghez volt hozzáférésük, akik nagyban hozzásegíthették őket a sok szavazathoz. Ha így lenne, az nagyon meglepne.

Amúgy a levél végén ezt írtták:

“Kérünk benneteket, akkor se csüggedjetek, ha most nem kerültetek be a 15 középdöntős közé! Az idei tapasztalatokból és visszajelzésekből építkezve és fejlődve
ismét lesz majd Moobius Kortárs Irodalmi Verseny és Mentorprogram, ahol újra lehetőségetek lesz megmutatni a tehetségeteket. 
Addig is őrizzétek meg a lelkesedéseteket, az írás szeretetét, és köszönjük nektek a részvételt!”

Részemről annyi, hogy felőlem aztán lehet, én jövőre már nem nevezek be. Amúgy, ha kicsit okosabb vagyok, akkor már eleve – hiába, hogy tapasztalat, ja, csak milyen, be se nevezek, mivel fölösleges.
Oké, az is jogos, hogy sokan indultunk, csak akkor is. Úgy érzem, ez valami olyasmi, mint a tehetségkutató műsor.
Az jut tovább, aki meg tök béna.
Bár megpróbálom mindjárt, ha tudom, elolvasni a továbjutottak műveit, aztán átgondolom a dolgokat.

De az is biztos, hogy szeptember körül megjelentetem a könyvem, és nem egy pályázat által teszek szert ismertségre, illetve névre.
Hanem azért, mert én, Tóth Dániel bizony nagyon is tettem érte, és, mert úgy akarom!

Nemrég írtam egy húsvéti sztorit, ha szeretnéd, itt elolvashatod.

Egész jól telt a húsvét – ironikusan persze, mivel nem tudtunk menni sehová locsolkodni – bár itt ugyan kit lehetne, úgyhogy sztem jövőre inkább a tesóméknál leszek, ha úgy alakulnak a dolgok.

Most megyek, majd írok.

A kilencvenhetedik bejegyzés

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük