Bizony, engem is utolért valamilyen szinten.
Nyugi, nem vagyok covidos, ugyanakkor más elkapta, ezért ma/holnap azok, akik megtennék, Atosz és én, nem hagyhatjuk el a gyermekotthont.
Illetve, ha olyan hétvégi programot terveztünk, hogy valakivel lennénk itt, akkor ez a tervünk is befuccsolt.

És én épp azt terveztem, hogy ezen a hétvégén, mivel úgy alakultak a dolgok, hogy Emi még is benn marad, felhívnám magamhoz, de hát nem tehetem meg.
Mindketten nagyon csalódottak vagyunk, de sajnos ez van.

Logikátlannak találom, hogy akkor ennek a hétnek az elején miért mentünk suliba, ha most hirtelen mégse, mikor már jóformán vége van a hétnek, de sebaj.
Ami nekem számít, hogy ott tudok lenni a barátnőm tizenhetedik szülinapján, amit most hétfőn tartunk meg annak ellenére, hogy holnap után lesz, és odaadhatom neki az ajándékomat.
Ezt se értem, hogy hétfőn akkor már miért mehetünk, de örülök neki.

Amúgy jól vagyok. Remélem, a Kedves Olvasóim is.
Tegnap voltunk boltban, aztán az egyik tanár készített rólunk (Emi és én) egy jó fotót, amit most megpróbálok beilleszteni ide.

Kép

A covid igazi átka

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük