Azért ez a bejegyzésem címe, mivel történtek velem most jó, és rossz dolgok is.

A rossz az az, hogy kábé már egy hete azzal mennek el percek, hogy némelyik tanár nem tud megegyezni azon, hogy hogyan, és mikor legyen úszás óra, ugyanis végül bevezették.
Azt mondta a pék szakoktatónk, hogy ami most lesz szerda, vagyis holnap, akkor még nem lesz, de jövőhéttől már igen.
Ehhez képest a délutános tanárunk azt mondta, hogy holnap lesz nyolctól, és az a tanár is megerősítette, aki tartja az órát.
Bár egy kis nézeteltérésbe keveredtem emiatt a délutánosommal, mire megkaptam azt, hogy nem kell okoskodni, az lesz ami, fogadjam el.
Erre én persze azt válaszoltam, hogy az okoskodás, és a valós tények ismerete nem egy és ugyanaz, szóval kiálltam magamért.
Ráadásul a tesitanár is elég dühösen jött be valamiért ma reggel, mikor megosztotta velünk az információt, amit nem tudtam hová tenni.
Az persze már más kérdés, hogy rajtakapott minket, amint Emivel élvezzük egymás társaságát, persze diszkrét keretek között, ne gondoljatok semmi nagyon komolyra, gyerekek még nem születtek. 😀
Azt mondta a tanár, hogy elnézést, hogy megzavartam a pillanatot, megyek is, jó szerelmeskedést. Hát, én azt hittem, hogy felképelem, már nem azért.
Oké, részben igaza van, még ha ezt így nem is mondta ki.
Csak akkor válaszolja meg azt a kérdést, hogy hol legyünk picit kettesben Emmel?
Más bejegyzésemben is pedzegettem már ezt a témát, mint egyéni problémaforrást, viszont egyszer azt mondta a délutánosunk ennek kapcsán, hogy van, amiről le kell mondani. Most még tanultok, úgyhogy az fontosabb.

Lehet, csak tinédzseres fellázadásnak tűnik, amit mondok, de azt érzem, hogy nincs meg az empátia képessége.

Na mindegy, inkább megosztom a jó hírt.

Lehet, hogy meg tudom oldani Nádasi Krisz által, hogy lektoráltassam mint cselekményileg, mindpedig helyesírásilag a könyvemet, amit egy-két hónapon belül, ha az Isten is, amiben amúgy nem hiszek, úgy akarja.
Ez pénzbe fog kerülni, mégpedig nem is kevésbe. Nem fogják preferálni a környezetemben lévők, hogy ezt teszem, de őszintén, nem túlzottan érdekel.
Meg akarom valósítani, amit szeretnék, esélyem is van rá, úgyhogy miért ne.
Bár a legjobb az akkor lenne majd, ha az a pénz, amit kiadok a könyvre, vissza is jönne javarészt, de igyekszem erre törekedni.

A volt délutánosom elvileg csinálja a borítót, úgyhogy talán az is hozzásegíthet a sikerhez.

Most ennyi lenne, majd még írok.

Hullámvölgyek

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük