Botorság volna azt mondanom, hogy alig történik velem valami, azért nem írok, ugyanis nem szeretnélek becsapni titeket, Kedves Olvasóim.
Igazából csak az a helyzet, hogy nem volt kedvem naprakész infókkal ellátni titeket magamról, akik nincsenek mindig velem, ahogy már máskor is volt ilyen.

Viszont ma van az a nap, mikor egy évvel ezelőtt elkezdtem blogolni.
Mintha csak most lett volna, hogy a szakiskola tizenhármas termében ülve megfogant bennem a gondolat, hogy blogolni kezdek.
De, ha visszanézem a bejegyzéseket, azt látom, hogy egy év alatt nagyon is sok minden történt velem.
Levizsgáztam OKJ-s infóból, ezáltal lett egy bizonyítványom, eltelt egy nyár, kerestem sok gimit, hogy megszerezhessem az érettségit, végül estin sikerült is a célom.
Közben pék is lettem, ezzel együtt megtalált a remélhetőleg igazi szerelem is, elterveztem, hogy olyan könyvet írok, amit aztán megpróbálok kiadni pénzért, és még sorolhatnám.

Egy év – jóformán naprakész blogolási tapasztalattal a hátam mögött talán már kijelenthetem, hogy mindazoknak jó ez a virtuális netes naplóvezetés, akik:
Nem félnek a kritikáktól, ezáltal fejlődhetnek, szeretnének valamiképp érvényesülni, és van mondanivalójuk.
Ugyanakkor nem szabad figyelmenkívül hagyni azt a tényt sem, hogy lelkesedés, még pedig nagyon tartós lelkesedés kell ahhoz, hogy ezt valóban csinálni is tudd.
Ez az egész pedig akkor az igazi, ha nem úgy fogod fel, hogy “Jaj, már megint írnom kell”.
Éppen ezért van az, hogy nem írok minden nap, hanem csak akkor, ha jól esik.

Így tehát azt vallom, és lehet, hogy valakinek ez nem tetszik, hogyha megteheted, akkor azt csináld, amit jól esik, és akkor, amikor szeretnéd.
Tudod, miért? Mert ez az egy életed van, amit ne úgy élj le, hogy korlátok közt vergődve várod a halált, hanem úgy, hogy élvezd, persze figyelembe véve azt is, hogy ez ne a környezeted kárára váljék.
Nyilván, ha pl. munkáról van szó, és hiába, hogy szereted is, amit csinálsz, de nincs kedved bemenni, akkor ott nincs apelláta.
Azt csinálni kell, mivel pénzből élünk, és az nem jön csak úgy.
De, ha valamit saját elhatározásból művelsz, mint az írás, akkor ott nincs az, hogy kötelező.
Ha csak nem pénzért csinálod, de az úgy már munka, az pedig más dolog.

Engem a blogírásban az motivál, hogy kapok kritikákat, amikből tanulhatok is, elmondhatom, ha valami jó történt velem, vagy, ha rossz, így mások is örülhetnek velem, vagy sajnos elszomoríthatom őket, végső soron, na.
Szerepelhetek, érvényesülhetek, ahogy fentebb már írtam.

Norbi sokszor kérdezi is, hogy miért postolok olyan sokat akár a Facebookra, vagy a blogomra, mire mindig azt mondom neki, hogy mivel én ilyen vagyok.
És szerintem ezzel nincs is baj, ameddig az ember figyelembe veszi az erre vonatkozó szabályokat.
Egyébként azon gondolkozom, hogyha egyszer lesz gyermekem/eim, és öröklik tőlem ezt a “tudatni akarom a világgal, hogy létezem, mert jól esik” tulajdonságot, én nem fogom hátráltatni őket, épp ellenkezőleg.

És azt látom, hogy azért a helyesírásom, illetve a fogalmazásom is javult valamennyit egy év alatt.
Bár ezt nektek, olvasóknak kell mondanotok, de azért némi önkritikát csak megengedhetek magamnak. 🙂

Egyébként köszönöm, egész jól vagyok, fain az élet. A gimivel kapcsolatban egy volt lakótársam, aki pont ugyanoda járt, segített nekem, és odaadta a jegyzeteit, érettségi tételeit.
Ez olyan nagy előny, hogy nagyon. Szerintem a választható tantárgy, amiből érettségizni fogok, az a földrajz lesz.
A volt ált. isk-os föcitanárom is segített volna, de így már könnyedén megoldom.

Haladok a könyvemmel, az írói felületeimen postolok is róla egész szorgalmasan.
Ráadásul úgy tűnik, hogy a borító is készül hozzá, hála a volt szakiskolás délutánosomnak, aki jelenleg kint van Angliában.

Múlt héten volt Valentin-nap, mikor ugyanis Eminek adtam bonbont ajándékba.
Hamarosan itt lesz a szülinapja, és veszek neki ajándékot. Azt nem írom le, hogy mit, mivel néha ő is szokta olvasni a blogomat, tehát nem szeretném, ha meglátná.
De mindenképp írok majd arról is, mikor itt lesz az ideje.

Mostanában még a többnél is többet nézek filmsorozatokat – múlt héten még a Végzet Ereklyéire voltam rákattanva, de most már a Holnap Legendáit eszem jelképesen.

Az utóbbi, az első évad arról szól, hogy egy időmester, Rip Hunter összeszed embereket, akikkel megmenthetik a családját egy halhatatlan diktátor uralma alól (Vandal Savage), aztán a második évadban, ahol most tartok, a történelem védelmezőivé válnak, így pedig legendákká.

Ahol időutazás, mágia, fantázia, halhatatlanság, és ilyen jóságok vannak, persze nem gyerekmese formájában, azokat akár könyvek, akár filmek, de imádom, hisz jómagam is ezeket a mesei elemeket veszem alapul az általam írt történetekben.
Nagy álmom még, hogy egyszer én is szerepelhessek egy ilyen nagy sikerű filmben, vagy sorozatban.

Visszatérve a valóságba, az időjárás egyébként egész jó itt, Pesten. Egy-két napja olyan hideg volt, hogy nagyon, de mára már kicsit melegebb lett, még a Napot is látni.

Azt mondják, hogy március egytől nagyjából minden helyreáll, de ez nem igaz, ha jól olvastam a neten, ugyanis a fertőzöttek száma növekszik.
Az a véleményem, hogy az van, amit a politikusok akarnak.
Részben bánom, hogy az oktatás még ilyen hibrid marad, mivel a gimiben annyira nem tudok haladni, de amúgy tetszik, ami van.

Most nem jut eszembe, hogy mit írhatnék még, de lehet, mostanában több, apró bejegyzéssel térek vissza ismét, hogy ne legyenek ilyen nagy kimaradások.
Remélem, mindenki jól van, vagy ha nem, akkor bízom benne, hogy jobban lesz.
További szép napot nektek, hellósztok!

Ma van egy éve, hogy blogolni kezdtem!

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük