Az előző posztomban eléggé elkeseredett voltam.
De szerintetek ki nem lenne az, ha bizonytalan lenne, és nem tudná, mit is csináljon a közeljövőben?
Nem azt mondom, hogy évtizedekkel előre kell tervezni, de egy-két évre mindenképp, én azt vallom, és így is teszek.
Gondolkoztam, mit, hogy kéne csinálni, és arra jutottam, hogy jövőre kilépek a pékből, és gimi mellett az ERFO-nál fogok dolgozni, havi hatvanezerért.
Természetesen csak akkor, ha ez megoldható.
Tehát ez kell nekem, hogy biztosan tudjam, mit szeretnék, hogy haladhassak, különben megőrülök.
Egyébként a tegnapi nap jó volt, mivel ebédre vettem magamnak pujkafalatokat, hozzá pedig sültkrumplit ettem, aztán csináltunk nutellás gofrit.
Tudjátok, van ez a béres csepp, na, kipróbáltam, hogy mit is tud, hátha többet eszem tőle, mert jó lenne.
És láss csodát, úgy vettem észre, hogy tényleg megy a dolog!
Ettől függetlenül nem kezdek el mindent megenni, ami elém kerül, továbbra is csak azt, ami nekem jól esik.
Ugyanakkor jó hallani, hogy a környezetemben már nem azt mondják, hogy “Keveset eszel!”, hanem azt, hogy “E így jó.”
Elvileg itt a sok óra mellett, ami csak a Vakodában van, bevezették még a tesit a múlt héttől kezdve, ill. az uszoda is megnyílik.
Távoktatásban?, kérdezhetitek.
Igen, abban. De csak nekem, és a barátnőmnek. Nyilván az osztály nagy része nem fog bejönni, csak otthonról pofáznak, már elnézést a kifejezésért, hogy nem kéne, hogy legyen tesi.
Mondjuk, hogy hogyan, az egyelőre még rejtély, de sebaj.
A legjobban egyébként annak örülnék, ha lenne egy külsős személyi edzőm, és általa kicsit jobb kondiban lehetnék, de ez egyelőre sajnos megoldhatatlannak látszik.
Pályázat
Beküldtem a pályázatot, amiről írtam.
Még nem kaptam visszajelzést, ami furcsa, de azért remélem, hogy feltűnt nekik.
Fejlesztgetem az írói weboldalam, bár pillanatnyilag elrontottam, de nemsokára ismét rendben lesz.