Ismét egy olyan pillanat, mikor egy nap kétszer is blogolok, de muszáj. 🙂

Képzeljétek, az a nagy helyzet, hogy kilenctől kettőig ,folyamatosan és szó szerint értsétek, online óráink vannak.
A hétfőink így, távoktatásban nagyon brutálisak. De ami igazán komoly, hogy nem tudunk enni, és fél háromkor bezár a suli konyhája.
Nekem már nincs órám, de Eminek még infója van.

Mondjuk annyira most nem finom az ebéd, mivel zöldséges rizs van valamivel, meg előtte gyümölcsleves.
Levest azért ennék, de akkor nem fogok.
Ha a gyermekotthonban marad este, majd akkor.

És a tesitanár még órát akart nekünk tartani.
Hogy? Fél négy után úgy, hogy még nem is ebédeltünk?
Az lenne csak igazán hihetetlen.

És ez még így fog menni március elsejéig, ha nem tovább.

Annyi óránk van, hogy nem tudunk ebédelni

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük