Azért adtam ezt a címet a mai bejegyzésemnek, mivel azt érzem, leginkább arról fogok írni.

Előtte röviden a velem történt eseményekről:
Tanulgatok, mint a gép, írom a könyvem, ráadásul ma még pék gyakorlatra is mentem, pedig holnap lenne, és lesz is.
Kevesen voltunk, mivel két gyerek nem jött Emiék csoportjából, úgyhogy átmentem, hogy vele dolgozhassak.
Csináltunk hat tálcányi kakaóscsigát, illetve sajtos császárzsömlét.
Hm, mondjuk fotók nem ártottak volna a péksütikről, de én már csak ilyen feledékeny vagyok. 🙂

Sajnos az ebéd nem volt jó, mivel azt hiszem csőben sült brokkolit adtak, én pedig a karalábét, karfiolt, brokkolit, a rakott dolgokat, kivétel a tészta és a zellert nem szeretem.

Vagyis hát a zöldségek közül így nagyjából ezek azok, amiket a világért sem ennék meg.
Az ilyeneket, (csakhogy néhány példát említsek, mint): paradicsom, uborka, répa, ha nincs rá mód, hogy ne egyem meg, akkor oké, elfogyasztom.

Tegnap kimentünk Emivel, illetve tanári felügyelettel a CBA-ba, és vettem gyorslevest, na meg hát akkor már két Twixet, és egy dobozos colát.
Úgyhogy ma ebédre megettem császárzsömlével a gyorslevest, az finom volt.

Mondtam, hogy nem költök, mert újévi fogadalom, ha még emlékeztek. 😉
De elgondolkoztam rajta, és arra jutottam, úgyse bírnám ki, úgyhogy mit érdekel.
Hamarosan, amint befejezem a könyvem, eljön az idő, amikor beindítom az én kis pénzszerző akciómat, miközben tanulom a programozást abból a szakkönyvből, amit már megvásároltam, tehát nincs itt baj.

Sajnos most is összekaptunk Emesével, mármint a pék gyakorlaton, amire a szakoktatóm azt mondta, hogy na ezért nem jó, ha egy csoportban vagyunk.
Ezzel nem értettem egyet, de inkább nem szálltam vele vitába.

Azon vesztünk össze, hogy ne hallgasson zenét, mikor közlekedik.
Elmentem vele a tízóraiért, és észrevettem, hogy fél fülessel bár, de zenét szeretne hallgatni.
Mondtam, hogy oké, 50%-ot lát, de még a teljesen látót is elcsaphatják az autósok az utcán, nem hogy őt, és ez nem az autóvezető hibája lesz/lenne.

Ez neki nagyon nem tetszett, aztán jobban átgondolva úgy voltam vele, hogy iskolán belül oké, mivel tudom, hogy mi merre van, különösebb veszélyhelyzet nem áll fenn.
Azt mondta arra, amit fentebb írtam, hogy nem bízom benne, pedig ő már sokat tapasztalt.
Elmagyaráztam, hogy nem a bizalomról/tapasztalatról van szó, hanem a tényekről. Ha nem figyelsz, bajod esik, és aggódom érted.

Úgyhogy haragban váltunk el, de remélhetőleg megoldódik ez is.
Sokszor veszekszünk, de ezt nagyon jól tudtam akkor, mikor összejöttünk, hogy így lesz. Számos oka is van azon eseményeken kívül, amik miatt nézeteltérésünk adódik.
Viszont a kérdés mindig az: meg tudjuk-e oldani a helyzetet?
Mindkettőnk fejében megfordult már, hogy ez a kapcsolat nem fog menni, de a dél utános tanárom azt mondta, mindig arra kell gondolni, mikor összejöttünk, és az segít túllendülni ezeken a hullámvölgyeken.
Erről olvastam, és nem mellesleg, igaza van.
Egyébként a pszichológusomnak, aki amúgy ugyancsak olvassa a blogomat, megírtam, hogy mik zavarnak.
Azt mondta, hogy van úgy, mikor az ember mindent kilátástalannak ítél meg, és belecsúszik egy, a negativitást előidéző gondolatmenetbe. De hiszi, hogy ez hamarosan meg fog változni nálam.
És, mivel hisz bennem, ezért én is képes vagyok rá.

Kiolvastam azt a könyvet, amit szerettem volna

Ez a Ready Player Two.
Rájöttem, hogy a GooglePlay könyvekből megvásárolhatom ekönyvként nagyjából kétezer forintért, egyelőre még angolul.
Kicsit lassan haladtam vele (négyszáz oldal), de megérte.
Aztán nem tudtam visszaszerezni a pénzem, mivel azt terveztem, hogy kihasználom a hét nap visszaigénylési lehetőséget, de erre sajnos nem volt módom, ugyanis ez a könyv nem egyezett a GooglePlay pénzvisszafizetési irányelveivel.
Nem baj, ez van.

Viszont cserébe megtudtam, hogy miről is szól a folytatás.

Alapjába véve az egyes arról szól, hogy a világ elég rossz hely.
Mármint a valóság. De van egy programozó, aki meghalt, ám hátrahagy egy játékot, az OASIS-t (onkológiailag antropometrikus immerzív szimuláció, ha jól emlékszem), egy világ méretű virtuális utópiát, ahol azt csinálsz, amit szeretnél.
És Halliday, az egyik alkotó, elrejt benne egy húsvéti tojást. Aki megtalálja, az mesés vagyonra tehet szert a játékban, és a valóságban egyaránt, illetve hatalmat kap az OASIS vezetésére.

Egy srác, Wade Wats lesz a nyertes, és a nyereményt megosztja a barátaival, akik végig kísérték kalandjai során.

A második kötet épp ott veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért, vagyis kilenc nappal utána.
Addig Wade offline volt, ami nála személyes rekord.

Mikor belép, a véletlenek úgy hozzák, hogy felfedezést tesz még egy húsvéti tojásról. Egy utolsóról, amit Halliday bizony a valóságban rejtett el, és ez az egész világra kihatással lesz, amit a fejlesztő még a síron túlról is nagyon jól tud.
Ez az úgynevezett ONI fejhallgató, vagyis Oasis Neural Interface.

Ennek segítségével már nem VR élményként foghatja fel az ember az OASIS játékot, hanem az elméje segítségével tudja irányítani a karakterét, akár vakon is.
Továbbá a rögzítő funkciónak köszönhetően átélheti .oni klipekben más élményeit.
Teszem azt, Emese, a barátnőm egy ONI headseten rögzít egy olyan élményt, ami csak és kizárólag a nőknek adatik meg.
Legyen ez egy miniszoknya viselése, magassarkú cipőben, de akár lehetne szó sokkal extrémebb dolgokról is.

Az RPT-ben például anyák rögzítették, hogyan hozzák világra a gyermeküket. Ezáltal, ha egy férfi lejátssza ezt a saját ONI fejesén, akkor átélheti anélkül, hogy bármi baja lenne, a szülés élményét, nőként.
Így akár ki lehet próbálni férfiként, hogy milyen férfival, ugyanez a nők esetében, vagy hogy milyen érzés bedrogozva lenni, esetleg rákos betegnek, stb.

Az más kérdés, hogy így a magánélet szó egyenlő a nullával, de mindennek van előnye, hátránya.

Ha tizenkét óránál tovább van rajtad az ONI, akkor szinaptikus agyi túlterhelést kapsz, ami a játékbeli testeden is úgy jelentkezik, hogy pl. csikorgatod a fogad, remeg a kezed.
Előtte magától kiléptet a készülék, és felébreszt az alvásból, amiben a tested volt, úgyhogy ez csak akkor történik meg, ha esetleg ehemm… valami miatt nem tudsz kijelentkezni, hiába szeretnéd.

És ez az a téma, ami minden mesterséges intelligenciával foglalkozó filmben, könyvben, videojátékban megjelenik.

Előnyök, hátrányok a MI kapcsán, illetve jó-e, ha a gép irányítja az embert, ha van rá módja?

Ez biztos, hogy kísérleteznek agyba integrálható neurális számítógépekkel, amik akár lehetővé teszik majd azt is, hogy már ne okosórán facebookozzunk – csakhogy az általam ismert legkisebb kompjúteren említsem meg a népszerű közösségi portál használatát, hanem az agyunk segítségével.
Viszont, ha mindent azzal irányítanánk, ami néhány embernek, amikor úgy tűnik, hogy elmentek neki otthonról, nincs, akkor mi lenne a testtel?
Nagyon ellustulnánk, nem lenne értelme a sportoknak, pl. foci, úszás, mivel ott az agyunk, hát még az ONI esetében, ha a rögzítős dolog is megvalósítható.

Csak tudjátok, mi a baj? Az, hogy tetszik, vagy sem, de ebbe az irányba haladunk.
Előbb vagy utóbb, de minden ember gép lesz.

Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy egy vak ember esetében oké, megadják neki a látás képességét egy, az agyba helyezhető kamerával, aminek a lencséje maga a megjavított szem.
Lehet, még jobban is látna, mint a teljesen látó emberek, mondjuk úgy, hogy látná a Wi-Fi jelet, az infrát, stb.

De mi van akkor, ha ez a kamera netre van kötve, és ha a szerelmeddel vagy, akkor kémkedhetnek utánad? Vagy, ha bankba mész, és így megszerzik az adataidat?
Persze ezt kivédhetné egy szerződés, amit az orvosi beavatkozás előtt alá kellene írni, ugyanakkor figyelmesen elolvasva, de akkor is.

Na jó, ez hülyeség, ha a saját szemszögemből nézem.
Mert, ha most bejönne hozzám egy tudós, és felajánlaná a látás lehetőségét, biztos, hogy élnék vele, nyilván utólag számolva a következményekkel az emberi természetből kiindulva.

Ugye, milyen jól hangzik ez? Olyan jól, akár egy történet alapja.

Lehet, majd írok is egy ilyet ha azzal, hogy leírtam ezt, el nem lopják tőlem más, hozzám hasonló ambiciózus személyek. 🙂

Úgyhogy jó volt ez a Ready Player Two. Mindent kihozott belőle az író, Ernest Cline, amit még lehetett, hiába tudtam, mint író, hogy mi lesz az alap koncepció ebben a kötetben.
Csak ne legyen folytatása, különben oda jut, mint a Csillagok Háborúja. Jön még ezer meg egy része, de csak azért, hogy pénzt termeljen, a sztorira már nem is figyelnek.

Azt tervezem, hogy írok majd egy levelet Clinenek, csak nem találtam elérhetőséget hozzá.
Pedig érdekelne pl., hogy mennyi idő alatt írta meg a könyvét, egy adott időben mennyit írt (miben mérte), stb, mivel csak tisztelni tudom őt, és a munkásságát.

Na jól van, most én megyek. Nem tudom, hogy mikor, de remélhetőleg hamarosan ismét jelentkezem!

Kiolvastam a könyvet, amit szerettem volna

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük