Azt kell, hogy mondjam, egészen összegyűltek az események így majdnem egy hét alatt.

Először inkább mondom a rosszat, hogy azon, mert negatív, gyorsabban túl legyünk.

Jelenleg úgy tűnik, semmi esély arra, hogy a pék csoportban Emeséhez kerüljek.
A szakoktató – úgy érzem, mondvacsinált okokra hivatkozik, amiknek abszolút nincs értelme.

Elvileg azért még lehet fény az alagút végén, de őszinte leszek, nem merek igazán reménykedni.
Ha mégse lenne jó eredmény ezzel kapcsolatban, akkor nem tudom, mi lesz.

Az osztály/gyermekotthonos karácsony

Sajnos nem úgy volt nekem, mint Atosznak, hogy ma a gyermekotthonos, az osztály pedig tegnap,.
Akkor nem kellett volna szétzabálnom az agyam, ráadásul ma piskóta volt az ebédnél a második, mintha a konyha is azt akarta volna, hogy ne férjen belém az étel.

Dél előtt ananászos, sonkás, kukoricás pizzát készítettünk a pék gyakorlaton.
Most én is ott voltam, mivel az a látássérült osztálytársam, aki Emékkel lenne egy csoportban, nem volt, de amúgy nem tudok csütörtökönként velük lenni.
Ez kicsit zavar/t is, ahogy írtam.

Egykor kezdődött a gyermekotthonos buli, de előtte már az osztálykarácsonyon is részt vettem, és utána is.
Mindkét helyen rengeteget ettem, még felsorolni is hosszú lenne, hogy mit.

Ajándékozás

Miután visszamentem az osztálykarácsonyra, díszítettünk fát, aztán megajándékoztuk egymást.
Én nem a barátnőmet húztam angyalkázáson, hanem egy másik osztálytársamat.
Mécsest kapott, csokit és szaloncukrot.
De Emesének azért adtam egy jó parfümöt – holnap kíváncsi leszek, milyen lesz rajta az illata, neki is szaloncukrot és egy fotóalbumot, amiben javarészt az évek során rólam készült legjobb fotókat gyűjtöttem össze.

Persze, maradt még néhány hely az albumban, mivel csak nyolcat hívattam elő. Azokat majd a közös képek foglalják el, amik akár most, szünetben készülnek, de mindenképp azok, amik a jövőben kerülnek megörökítésre.

Én kaptam tőle két pár Harry Potteres zoknit – el is viszem most hozzájuk. Holnap az egyiket fel is veszem, illetve egy gyönyörű kerámia, love feliratos bögrét.

Ami nagyon jó volt, hogy a dél utánosunk mindenkinek adott ajándékot. táblaCsokit, és azt hiszem, kézműves szapant.

Csináltunk még a pék műhelyben, illetve a sulis tankonyhán mézeskalácsot, az is nagyon jó volt.

Szünet

Holnap megyek Emiékhez. Huszonhetedikéig, de ha jól érzem magam, akkor maradok harmadikáig, és a barátnőmmel jövök vissza.

Nagyon izgulok, kíváncsi leszek, hogy milyen élményeket fogok szerezni ott.

Kicsit soknak érzem persze ezt az időtartamot, amit elsőre náluk fogok tölteni, de szerintem nem lesz semmi baj.

Most, hogy visszaolvastam a bejegyzést publikálás előtt, kicsit kurtának érzem.
Valószínűleg, mert nem írtam le sok gondolatot, amik amúgy még eszembe jutottak a fentebbi eseményekhez kapcsolódóan, de ez talán betudható az izgalomnak.

Viszem a gépem Emiékhez, úgyhogy a blogolást majd ott is tudom vélhetően esténként folytatni.

Fel fogom tölteni a mai napról készült fotókat a Daniel Edward Blake Facebookoldalra, de ki fogok találni valami nem időigényes megoldást arra, hogy a blogot is megtölthessem fotókkal egy-egy postban.

Az osztály/gyermekotthonos karácsony és a téli szünet kezdete

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük