Végül át kellett mennem ma, mivel nem volt felügyelet. Egyedül voltam az osztályban, ahogy sejtettem.

Dél után, mikor matekunk volt három körül, országos probléma adódott a Messengerrel, úgyhogy kicsit nehezen tudtuk megoldani a normális tanóra menetét de megvolt.

Megnéztük Emivel a Transzcendens-t. Röviden a tanulsága, hogy nem jó, ha egy, és a gép uralkodik a világban, irányítva mindenkit.
Nem sikerült a suli mozitermében, mivel ott mások voltak, de majd máskor. Cserébe viszont egy jófej tanár hozott be az osztályunkba kivetítőt, úgyhogy a látványvilágra nem lehetett panasz.

Egy kis összezörrenés

Ez nemrég történt: vacsiztam, és bejött a gyermekotthon vezetője.
Megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy félévkor szeretnék kilépni a pékségből, mire mondta, hogy igen, hallott róla.
De ez nem fog menni, ráadásul megígértem, hogy ezt az évet végig csinálom.
Ebben igaza volt, csak akkor még nem láttam, hogy milyen lesz az osztály, meg ez az egész.
Mondtam, hogy de Norbi is ott hagyhatta a gimit, mire azzal válaszolt, hogy ő nappali rendszerben tanul a pékben.

Mindegy, a lényeg annyi, hogy egyszerűen nem értettünk egyet. Nem volt kedvem beszélni neki arról, hogy esetleg lehetnék egyedül, mivel van olyan, hogy nincs értelme vitázni a másikkal. És, ha ezt belátja az ember, akkor az jó.
Csakhogy ez nem ért véget ennyivel.
Már épp bementem volna a szobámba, mikor utánam szólt, hogy tudja, hogy megyek a barátnőmékhez karácsonykor.
Tanácsolta, hogyha az én helyemben lenne, akkor nem hetekre – nem mondtam neki amúgy, hogy annyi időre mennék hozzájuk, kéne lemennem, hanem első alkalommal max csak két napra.
Erről már beszéltem mással, az ő gondolatmenetét ezzel kapcsolatban nem kértem. Oké, ez már csak az én virtuális hisztizésem.
Azt mondta, hogyha “az én helyemben lenne” – de nincs ott, úgyhogy meghalgattam, amit mondott, de nem fogom megfogadni.
Elég nagynak érzem magam már ahhoz, hogy eldöntsem, mit, és hogy akarok ezzel kapcsolatban.

De ő úgy van vele, hogy lehet, nem érzem jól magam, stb. Ha ez van, akkor majd intézkedem.

Nagy érzelmi intelligenciát ad ez a gyermekotthon – és szándékosan írtam, hogy ez, mert nem mindegyik, ami szuper, de tényleg.
Viszont az a hátránya, hogy néha talán mégis, akik segítenek nekünk, ellentmondanak saját maguknak. Legyél önálló – de, ha az akarsz lenni, akkor korlátoznának.

Azt eddig is tudtam, csak egy pillanatra elveszítettem sajnos a kontrolt az agyam fölött, hogy nagykorú vagyok, ennek következtében tudni kell, mikor érdemes hallgatni inkább, és elviselni, ami van, különben kiraknak, ami érthető.
És én még nem akarok kimenni.

Ha rossz a jelen, csak éld túl, ahogy a múlt hónapban már írtam.

Szóval muszáj leszek valahogy végig csinálni ezt az évet a pékben. De azt meg kell oldanom, egyszerűen muszáj, hogy Emesével legyek, különben nem fogom tudni elviselni ezt.
Lehet, megkérem egy osztálytársamat, aki vele van egy csoportban, hogy cseréljünk helyet.

De ettől függetlenül én holnap akkor sem szeretnék menni gyakorlatra.
Ere ma a dél utánosom, aki bejött, hogy kidekorálja a termünket karácsonyi díszekkel, azt mondta, és részben jól, hogy ezzel nem az osztályfőnökömmel/szakoktatómmal szúrok ki, hanem magammal.
Épp válaszolni akartam, hogy nem teljesen értek vele egyet, de megelőzött.
Azt mondta, hogy ja, de végül is engem nem érdekel a pék. Ugyanakkor ha tovább gondolom, akkor a sok igazolatlan miatt kirakhatnak, és nem úgy, hogy én szeretnék kilépni.
De akkor probléma lesz megint csak.

A mai vacsorakkor történt – nevezhetjük vita elején én azt mondtam a vezetőnek, hogy számítson akkor arra, hogy lesznek problémák, de ha akarja, én megoldom. Rajtam ne múljon.
Ott egy picit elvitt a hév, mivel enyhén fenyegető hangsúlyt ütöttem meg, ezzel pedig csak azt értem el, hogy még inkább belelovalta magát a fejmosásomba.
Ez azért nem volt jó ötlet, mivel tipikusan egy olyan személlyel konfrontálódtam, aki olyan, hogyha valami szentbeszédbe belekezd, amit amúgy már jól tudsz, és megértesz, mástól is hallottál esetleg normálisabb formában, ő csak joban belemegy, és le se lehet lőni.

Van egy tanár, aki abszolút korrekt, majd vele megpróbálok beszélni, hogy esetleg mit lehetne tenni.

Most pont bejött Atosz, úgyhogy elmondtam neki mindezt, amit ide leírok.

Holnap lesz egy osztályfőnöki, amire bemegy a sulinak az a pszichológusa, akihez én is szoktam járni – mert azért jól jön, még ha néha úgy is tűnik, hogy nem tud segíteni.
Az ofőnk akarja így, hogy beszéljünk az elfogadásról az autisták miatt.
Nemrég felhívott – mármint a pszichológus, hogy tervezek e menni az órára, mire mondtam, hogy igen, de csak akkor szólalok meg, ha kérdeznek/ha nagyon muszáj, önmagamtól nem hangoztatom a véleményem, gondolataim, nem sok értelme lenne.

Lezárás

Most, hogy visszaolvasom ezt a postot, olyan mértékű negativitást látok benne, hogy szerintem ez még egy frissen virágzó rétet is kopár pusztasággá tenne.
Úgyhogy zárok egy kis pozití dologgal.

Képzeljétek, Emese szülei – vagyis inkább csak az anyukája szeretne mondani nekem valami jó dolgot, ami, ahogy azt már kiderítettem, jövő hét péntekre vonatkozik.

Csak Emitől tudom, mivel szerintem véletlen mondta el, hogy pénteken lesz, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami még annál is jobb, hogy végre lesz egy normális karácsonyom egy családban.
Ráadásul a barátnőmmel!

Jó és rossz dolgok

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük