Tudom, megszoktátok már tőlem a frappáns, a bejegyzéshez stimmelő címet, ami most nem jött.

Tegnap nyolc körül elaludtam, hogy na, majd reggel jó kipihenten ébredek, de a barátnőm véletlen felhívott Messengeren, plusz nekiálltak még néhányan FB-csoportokban chatelni.
Úgyhogy felébredtem, és vagy tizenegyig nem is tudtam visszaaludni.

Így hát a mai nap nagyon nyűgös voltam, de inkább úgy ebéd körül, és ezt szegény Em is megszívta, pedig nem akartam.
Dél után kimentünk a felügyeletes tanárral + Emivel a CBA-ba, ahol vettem majdnem egy kg szaloncukrot.
Abból adok ajándékba dekorációként azoknak, akik kapnak tőlem karácsonyra valamit.
Akkor már egy csomag csípős csirkés chips is jól jött, egy, a kedvenc dupla csokis csiga péksüteményemmel kiegészítve, illetve egy jegeskávé, hogy éledjek fel egy kicsit.

Ebédre valamilyen hús volt zöldséges rizzsel, amihez nem volt kedvem inkább a fáradtság miatt, hogy erőfeszítést tegyek a hús megevésére – a zöldséges rizs no comment. 🙂

Általában öt körül szoktam átmenni a suliból, de most négykor határoztam el magam, mivel valahogy nem volt kedvem a barátnőm társaságát élvezni.
Minden kapcsolatban vannak rossz dolgok/időszakok, és ez nálunk sincs másképp.
Ettől függetlenül még mindig nagyon úgy tűnik (az engedélyt is megkaptam), hogy megyek hozzájuk karácsonyra, amit már várok.

Beszélgettem a szüleivel videohívásban néhány napja, és nagyon kedvelnek engem.
Azt érzem, kicsit többet remélnek tőlem, mint, amit gondolok, hogy képes vagyok arra, de legyen nekik igazuk, hogy szerény vagyok önmagamhoz képest.
De a kérdések, amiket feltettek (közlekedés, ételek (mit szeretek) stb)., nagyon tetszettek. Ugyanis tudom ezáltal, hogy a lányuk boldogsága nekik is fontos, és ez megnyugtat.
Határozottak, de a helyén van az eszük, ha fogalmazhatok így.

Okos karkötő

Vasárnap este megrendeltem a Xiaomi Mi Band 3 aktivitásmérő készülékemhez ezt, ugyanis a zöld szíjam sajnos elszakadt:

Xiaomi Mi Band 3 és Mi Band 4 okoskarkötő pótszíj – Batman logóval – fekete – eMAG

A harmadikat, és egyben utolsót.
Többet nem vagyok hajlandó erre a karkötőre költeni, az előző szíjból ráadásul kettőt vettem, és az egyiket odaadtam Atosznak, amiért ő fizetett is.

De, ha mégis záros határidőn belül szétjönne a szíj, hiába igyekszem normálisan kiszedni a készüléket belőle, mikor töltőre teszem, akkor – legrosszabb esetben nem használok ilyen kütyüket.
Vagy legalábbis addig, amíg nem gyűjtöm össze a pénzt egy Samsung Galaxy Watch Active2 okosórára szülinapomkor, de akkor tényleg meg kell reguláznom magam anyagilag.

Most nem emlékszem, az csatlakoztatható-e töltőre anélkül, hogy kiszedném a szíjból az órát, de utána fogok járni, mert igazán érdekel.

Gondoltam, megveszem a Galaxy Watch Active 3-at, de nem tűnik jónak – már csak kinézetileg sem, hiába jobb, úgyhogy felejtős.

Holnap

Úgy tűnik – ma kaptam a hírt, hogy a dél utánosunk, aki tegnap is volt, holnap mégis lesz, és tudunk vele mozizni, ráadásul kidekoráljuk karácsonyi díszítéssel az osztálytermünket.

Pékség

Múltkor írtam arról, hogy lehet, nem Emesével leszek egy csoportban.
Az osztályfőnököm, aki ugye egyben a szakmai oktatóm is, mondta, hogy visszatesz az eredeti csoportba, ahol voltam, mivel elvonom a figyelmet a speciális nevelést igénylő két autista osztálytársaimtól.

Hát, erre én – egyébként tegnap elintéztem, hogy félévkor, ha minden igaz, akkor kilépjek a pékből, de elgondolkodtam, és a dél utánosom is tegnap.
Nem értettük, hogyha átraktak, akkor miért tesznek vissza, ráadásul ok nélkül.

Ez a “speciális nevelést igénylő” dolog azért nem hangzik jól, mivel ez az iskola lassan már nem Vakok Iskolája, hanem SNI-s Tanulók Iskolája lesz.
Ugyanis a fent említett két osztálytársam azon kívül, hogy autisták, teljesen egészségesek.
Na már most: én pedig azon kívül, hogy nem látok, teljesen egészséges vagyok.
Tehát nekik is van valamilyen problémájuk, és nekem is.

Mikor megkérdezte a szakiskola igazgatója, hogy miért szeretnék kilépni, azt mondtam, igazából ennek három oka van: a gimi, hogy oda jobban tudjak koncentrálni, és ehhez kapcsolódik a második ok, hogy nem érdekel a pék, nem az én világom, már tapasztaltam, tehát a középsulinak számomra több értelme van.
És, a harmadik az osztály.
Beleegyezett, és megértette az indokaimat. Nagyon jófej, azt el kell ismernem, tényleg.

Az még egy más kérdés, hogy mi lesz, ha kilépek, és itt hogyan lehetek/tanulhatok a gimire dél előtt.
Mivel volt, remélhetőleg már nem lesz, olyan, hogy egyedül nem maradhatok – de a tanuláson kívül nem nagyon csinálnék mást azon kívül, hogy esetleg kimegyek inni, enni.

De, visszatérve az aktuális problémára, visszatett az osztályfőnököm abba a csoportba, ahonnan átkéretszkedtem oda, ahol Emi is van.
Még letoltam volna ezt az évet akkor, ha vele vagyok, mivel úgy elviseltem volna ezt az időt, de így nem.

Én pedig olyannyira saját akarattal rendelkezem, hogy, amit nem szeretnék, azt nem is csinálok, ha más megoldás nincs, ahogy ez néhány helyen meg is mutatkozik velem kapcsolatban.
Ennél fogva holnap nem megyek át a suliba dél előtt. Olyankor Emesééknek van gyakorlatuk, de én egyedül nem leszek az osztályban, úgyhogy maradok, ahol eddig.
Vagyis pénteken megy gyakorlatozni az a csoport, amiben én is voltam/leszek.
Csakhogy akkor direkt az után fogok átmenni egy órával (kilenckor), miután a többiek, mivel ilyenkor, hiába a vírus/távoktatás, bejönnek, már átmentek gyakorlatra.

Ennek következtében én Emesével lehetek, mintha mi se történt volna. És úgy tűnik, senki/semmi nem húzhatja keresztül a számításomat.

De, ha mégis, és bejönne a szakoktatóm, ami lehetetlenség, hogy na, akkor most mit keresek itt, akkor azt a választ fogom neki mondani – természetesen a magam hasznára fordítva, amivel ő csapta ki nálam a biztosítékot.
Vagyis, hogy visszahúzódom a háttérbe, hogy akkor ne csak a csütörtöki, hanem a pénteki csoport is több figyelmet kapjon azzal, hogy nem vagyok ott.
Hisz ott is van két autista, akik speciális nevelést igényelnek.

Ezt neki a figyelem! Megkapja tőlem a figyelem tortáját, jó sok, ízletes tejszínhabbal megspékelve!

Már nem szeretek lázadni, de ha muszáj, még mindig képes vagyok rá…

Ez a nap is eltelt valahogy

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük