Ma se tudtam valami sokat aludni, de többékevésbé attól még jó kedvem van.
Emivel lehetek, nincs gyakorlat, mivel tegnap volt.

Viszont tegnap, este felé volt egy kis összezörrenésünk így online a Vakodás osztállyal – hogy mi, azt most hosszú lenne leírnom, de a lényeg annyi, hogy én, személy szerint megutáltam az osztályfőnököm, ez mostanra vált bizonyossá számomra.
Igen, kiírom ezt a blogomra, mert nekem így tetszik, és ezt bizony fel is merem vállalni, ha kell.

Nem tudom, hogy a kis osztályveszekedés eredményeképp lett-e ez így, de kitalálta az ofőnk, hogy mégse legyek Emeséékkel, mivel két autista osztálytársunk nem kap elég figyelmet, akik ráadásul látnak, és én alig csináltam semmit, mikor ott voltam tegnap, ezért nem tudom, miről beszél.

Nem szeretnék az eredeti csoporttal lenni, akikkel voltam korábban, mivel ott az egyik gyerek nagyon böki a csőröm, és múltkor majdnem lekevertem neki egyet, mert felhúzta az agyam. Pedig higgyétek el, kontrolláltam magam, tűrtem, elég sokáig.
Úgyhogy azt mondtam erre a tanárnak, hogy akkor fél év múlva kilépek.
Mondta, hogy erre nem ez a megoldás – nem tudom, hogy akkor mit tudott volna javasolni, viszont én ezt már terveztem.
Emit kicsit sajnálom, hogy leginkább ő szívja meg, de ez van, én tovább nem szeretnék itt maradni.
Persze, délutánonként meglátogatom őt, meg minden, és ez így jó lesz.
Már írtam egy e-mailt a szakiskola vezetőjének, (remélem), hogy beleegyezik, sőt. Szerintem igen.
Jó lesz az, ha én nem leszek tagja ennek az osztálynak, nekem legalábbis mindenképp.
Hogy a többieket Emin kívül hogy érinti, őszintén, az nem nagyon izgat.

Legalább csak a gimire tudok koncentrálni, ezt is megírtam az igazgatónak.

Egyébként nem lesz bográcsozás, ezt tegnap végig se gondoltam, viszont a barátnőm benn marad a suliban, úgyhogy elvileg tudok vele találkozni.

Amikor majdnem minden jó rosszra fordul

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük