Ami legelőször feltűnhetett neked, mikor a blogomra tévedtél, az nem a legfrissebb bejegyzés lehetett, ha jól sejtem.

Igen, változtattam ezt-azt a kinézeten, plusz hozzáadtam némi extrát (az írói facebookoldalam, ahová ugyancsak kirakom a bejegyzést, és egy karácsonyi visszaszámláló).
A hírlevelezőt kivettem, úgyse iratkozik fel rá senki, fölöslegesen meg nem szeretnék fizetni.

Ez a nagy átalakítás annak köszönhető, hogy a barátnőm elkezdte szerkeszteni a weboldalát, amit megmutattam neki, hogy elkészítettem – a címe egyelőre nem publikus, így gondoltam, hogy én is viszek valami életet a blogomba.

Megkaptam a karácsonyi ajándékomat, a mikrofont. Nagyon tetszik, majd csinálok is a segítségével zenét, de másképp is prezentálom majd, hogy milyen.

Palacsintázás

Tegnap elhatároztuk az osztállyal, hogy csinálunk palacsintát.
Elég kevesen vagyunk – csak Emese és én, plusz vendégnek bejött Norbi, és ő is segített, illetve áthozta a palacsintasütőt a lakásotthonból.
Úgyhogy nem volt semmi akadálya, a délutánosunknak pedig volt is kedve hozzá.

Volt kakaós, pudingos, lekváros és túrós. Én, ha jól emlékszem, négy kakaósat, és két pudingosat ettem meg, vagyis hatot, akárcsak Emi, de Norbi hetet beküldött.
Húsz palacsintát csináltunk, és ebből egy sem maradt.

A ma esti – hát öt órai búcsúzkodáskor Emi kicsit hisztizett, ugyanis nem volt kedve tanulni. De oké, csinálja a házit, most látom, miközben írom a mai postot.

Amúgy nagyon örültünk tegnap a másiknak, mikor taliztunk, csak én még mindig sokszor gondolok arra, amiről, ha minden igaz, régebben már írtam.
Hogy nem szeretném, ha szakítanánk.

Persze, nincs rá okunk, csak ugye a távolság.

Abszolút tény, hogy jövőre kevesebbet fogjuk látni a másikat, mivel én kilépek a pékségből. Ettől függetlenül minden csak akarat kérdése.
Ha együtt szeretnénk maradni, akkor megoldjuk.

Megosztanék egy gondolatmenetemet ezzel kapcsolatban

Ne agyalj a múlton. Leginkább azért, mert nem tudsz változtatni rajta, ha rossz és fájdalmas, ha jó, akkor pedig ne maradj a rabja.
Mert a jelenben létezel – bár rabja dolgoknak az ember inkább a rosszat tulajdonítja.
De élvezd, ami van, ha jó. Ha rossz, éld túl!
A jövő pedig homályos, és kiszámíthatatlan, ezért nem tudod, mi lesz.
Bármi lesz is, minden okkal fog történni, ez az igazság.
Sajnos vagy nem, de ez a hátránya az embernek, és a fene nagy intelligenciájának, hogy nagyon is tudatában vagyunk mindennek.

Ezt könnyebb gondolni, mint így is tenni a jövőt illetően, de muszáj, nincs más választás.

Így hát élvezem a jelent. Ami meg jön, az jönni fog, fölöslegesen meg nem idegesítem magam.

Ha még nem likeoltad az írói facebookoldalamat, kérlek, tedd meg! A blog kezdőoldalán találsz rá lehetőséget.

További szép estét neked!

A palacsintázás

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük