A váratlan iskolai szünet

Végül a tanár fokozta a szabályokat úgy, hogy minden szünetben öt percet ki kellett mennünk Eminek és nekem.

Még azt is mondanám, hogy oké, ha lennének kint, a folyosón értelmes gyerekek, de nincsenek.

Mindegy, elérkezett valahogy az egy óra, a tanárnak el kellett mennie, de jött helyette a tesitanár.

Megebédeltünk, tojás leves volt, és zöld borsó főzelék fasírttal.
Az utóbbi kettőt megettem, a levest nem, Emese pedig pont, hogy fordítva.

Lementünk az osztályba – közben kiderült, hogy lesz egy magyaróra, ami önálló munka, de a házi nekem még nem érkezett meg, szerintem a levelezőm miatt, mivel lassúskodik.

Nem kellett hívásban lennünk, úgyhogy nyugodtan gépeztünk. Ám egyszer csak bejött Norbi, hogy márpedig holnaptól bezár az iskola, mert rendkívüli szünetet rendeltek el.

Rögtön tudtam, hogy ez miért van így, és, hogy emögött mi az igazság.
Az, hogy sok volt a covidos, még köztünk is a suliban a tanárok részéről, ezért egy hetet adnak mindenkinek, hogy kigyógyuljon belőle.

Úgyhogy holnap Emi szépen megy haza – persze reggel még tudunk talizni, és egy hétig nem fogjuk látni egymást, viszont tanítás sem lesz, úgyhogy ennek azért örülök.

Ja, még visszatérve a tanulásra. Azért dél előtt kicsit komoly volt, hogy tíztől egyig (írásban) tartották nekem az infót.

Az a három óra olyan volt a telefonom számára, mintha tizenöt másodpercenként beindítottam volna rajta a Messenger üzenetjelző hangját.

Mindenesetre egy hét múlva kíváncsi leszek, hogy online leszünk-e még, vagy ismét úgy lesz a suli, ahogy eddig, de szerintem az előbbi.

Vélemény, hozzászólás?