Néha van úgy, hogy az ember nem tudja, miért, de rossz kedvvel ébred, és az egész napja olyan lesz.
De ma én jó kedvűen ébredtem.
Bementem nulladikra Emihez, hogy vele lehessek kettesben – kicsit beszélgettünk, de inkább ő telózott, én pedig gépeztem, aztán kezdődött nekik a pék szakmai óra, nyolctól.
Jóformán az egész délelőttös, egyig tart, és két külön csoportban van az osztály, természetesen Emese és én is, úgy hozta a véletlen még az év elején.

Tanulok aláírni – a nevemet már le tudom írni, ami pl. banki ügyeknél, illetve bármi más hivatalos ügyekben nagyon jól jön nekem is, mint látássérülteknek.
Ezen felbátorodva az aláírást oktató tanárral belevágtunk, hogy tanuljak meg egy speciális kirakó segítségével látóba olvasni nyomtatott betűket.

Ma pedig az ékezeteket tanultam. Az ű, ú és az ő betűket.
És véletlen nem azt a tanár által kirakott szót olvastam, hogy fűtőtest, hanem futótest.
Ezen úgy elkezdtem nevetni, mintha valami nagy poént olvastam volna az egyszerű fűtőtest helyett.

Kiderült, hogy az infó tanárunk beteg, ezért nincs, tehát a harmadik órától nekünk is át kellett mennünk a pék műhelybe, ami a suli udvarán belül van.
Az nem volt probléma, hogy nem volt infó, mivel én nem tudok ott mit csinálni – a tanár nem igazán tud nekem mit tanítani, minden nagyképűség nélkül.

Az, hogy Em is ott volt a pék műhelyben, miközben csináltuk a brióst – most épp azt, jó is volt, illetve nem is.
Hogy rossz volt, annak az volt az oka, hogy nagyon intenzíven, szinte már kényelmetlenül érintett a jelenléte. Annyira, hogy néha nem is tudtam odafigyelni a feladatra.
Segített, meg minden, csak na…

De azért én mégis megjegyeztem, hogy jó lenne, ha ez mindig így lenne, mire a szakmai tanárunk, aki nem mellesleg az osztályfőnökünk is, azt mondta, hogy elhiszi, mivel Emesével lehetek.

Aztán elmosogattam az eszközöket, amiket használtunk – senki nem jelentkezett, de legalább bizonyíthattam a barátnőmnek, hogy ezt is tudom. Tetszett is neki.

Az ebéd most finom volt, mivel rántott halacska, és vegyes köret. Az utóbbit nem ettem, akárcsak Em, mivel nem szeretjük, de kenyérrel megettük a halat.

Nagyjából öttől, mikor Emi visszajött edzésről, hat harmincig filmet néztünk, egészen pontosan a Grindelwald Bűntetteit, amit nem látott, és tetszett neki.
Nem tudtuk végig nézni, de holnap remélhetőleg be tudjuk fejezni.

Ma nem mentem esti gimibe, pedig lett volna, mivel elmaradt a két magyar, a matekra készül a felmentés, infón még mindig PPT van, de jövő héten viszem a bizonyítványom, beleegyezett a tanár, így maradt az angol.
Egy órára pedig nem akarta bemenni, mivel többet utaztam volna, mint amit a suliban töltök.
Holnap fogok felelni a családból, ahogy már régebben is írtam.
Mikor megtudom a jegyet – remélhetőleg egyből, este mindenképp le is írom.

Írtam a matek tanárnak a felmentéssel kapcsolatban, hogy adjon róla egy papírt, amin rajta van, hogy kérvényezi a felmentést, de még nem válaszolt.
Holnap egy természetismeret – amiből, ha az előbb az Enaplóban jól láttam, őszi szünetben kaptam egy négyest (Galileo Gallilei élete/munkássága doga) két angol lesz, aztán lenne két matek.
AZ elsőn most megvárom a tanárt, és személyesen is szóbahozom neki a matek felmentéses dolgot.
Így szinte biztosra veszem, hogy nem fogok visszaérni hat harmincra, mielőtt Emeséék elmennének vacsizni, hogy még megölelgethessük egymást, de a felmentés most kivételesen fontosabb.

Most, hogy visszanézem, látom, hogy javarészt csak Emiről írtam.
Nem is csoda, a szerelem ezt teszi az emberrel. Akit szeret, csak körülötte cikáznak a gondolatai.
Az anyai áment még nem kaptuk meg, hogy biztosan igen, de júniusig, vagyis év végéig van idő.
Addig meg nem szabad arra gondolnom, hogy úgysem lehetünk együtt, inkább élveznem kell a vele töltött pillanatokat.

Ha meg tényleg nem lehetünk boldogok együtt, hát akkor igyekszem rá majd úgy visszatekinteni, hogy fájdalmas, de mégis, szép emlékek voltak ezek.

Mondjuk, hogy nagykorú lesz két éven belül, az azért nem figyelmenkívül hagyható tény, de ezt a gondolatmenetemet már inkább megtartom magamnak.

Jó éjt neked, Kedves Olvasó, holnap ismét jelentkezem!

Egy kellemes, őszi szerdai nap

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük