A kirándulás

Hát, jobb cím most nem jutott az eszembe.
Az előbb láttam, hogy Endave weboldalán is egy hasonló címmel ellátott blogpost került publikálásra.

Tegnap megnéztük a Gülbaba türbéjét, aztán megkiztünk egyet.
Nem volt olyan rossz – mármint a meki az jó volt, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy lassan már kezdem megutálni a McNuggets-t.
Egy gyógypedagógus volt beosztva most, aki amúgy az iskolában, ahogy kell annak rendje, s módja szerint, kicsit szigorú, de tegnap nagyon jófej volt. 🙂

Az egész környezet, ahol a sírkápolna van, nagyon szép.
Vannak ott lakóházak – mivel az a Rózsadomb egy része, ezért csak a nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy ott éljenek.
Viszont láttam egy szökőkutat, ami nagyon tetszett.
Norbival azon vitáztunk, hogy vajon mű, vagy igazi márványból készült e.
Ezt jóformán mindenhol megtettük, ahol előfordult ez a jelenség.

Azt hiszem, a múzeumban volt egy nagyon finom illatú fertőtlenítő így a covid idején.
És, csak úgy megérdeklődtem magamtól, hogy vajon nem lehetne-e vinni innen egy kicsit, mire Norbi megjegyezte, hogy Dani, ne cigánykodjál már.
De most miért? Hát emlékbe kell valami szuvenír még akkor is, ha körülöttünk meghalnak az emberek.
És, szerintem ez nem lett volna az, de mindegy. Attól még én majd szétröhögtem rajta az agyam azon, ahogy mondta.

Úgy terveztük, hogy a közeli kávézók egyikében eszünk egy kis sütit/iszunk kávét, de nagyon drágák voltak, így hát megállapodtunk az Erzsébet Királyné úti mekiben.

A mai nap

Nagyjából már azelőtt tudom, hogy mi lesz a mai nap, hogy igazán megtörtént volna.

Dél előtt átmentünk Norbival, és egy lánnyal, Kaszival, hogy átvegyünk adomány laptopokat (öt db)., Delll Inspironok, tizedik generációs I5-ös proci, sztem négy GB ram, illetve SSD, nemsokára pedig kimegyünk a Lidl-be.
Este pedig, mivel egy kedvenc nevelőnk lesz beosztva, aki ritkán szokott lenni, filmet fogunk nézni, úgyhogy arra is be kell vásárolni.
Tennék fel fotókat, csak most nincs kedvem.
Lehet, majd létrehozók egy fotógalériát itt a blogon.

Ha hiszitek, ha nem is – és nem volt egy kutyám nekem is, ahogy a versben van, hanem az van, hogy mostanában még a rosszabbnál is rosszabb lett a konyhán az ebéd, úgyhogy tegnap mekit ettünk – Norbi a pipiben, most pedig muszáj, hogy vegyünk sültkrumplit, mivel majdnem ugyanazt kaptunk, ami két napja volt.
Esküszöm, az én hangulatom is változatosabb – pedig aztán rendkívül unalmas személy vagyok, mint a suli menzája.

Hírlevél

Végre rászántam magam, hogy elindítsam a blogom hírlevelezőjét.
Nem megszokott, mivel, aki értesülni akar a blogon megjelent új dolgokról, az a faceon utána jár.
De mi van, ha valaki csak e-mailt használ?
Úgyhogy a kicsit régimódinak tűnő hírlevelet ezért iktattam be, és nem az RSS-t azok számára, akik majdnem a publikálási idővel azonos percben szeretnének infókat kapni rólam.

Sajnos, azt nem tudtam megoldani, hogy a post megjelenésekor automatikusan kiküldje a hírlevelet, így legkevesebb két perc késéssel fogják megkapni a hírlevélre feliratkozók, ami szerintem nem baj.

Ha szeretnél, akár itt, most is feliratkozhatsz a hírlevélre, de az oldal alján is megtalálod a formot!







Vélemény, hozzászólás?