Csak egy napos volt a kiruccanás, de a lényeg annyi, hogy láttuk egymást a tesómmal, és a barátnőjével.
És, ahogy ígértem – még ha nem is akkor, mikor, de most megírtam ezt a bejegyzést.
Kilenc körül indultunk, és nagyjából négyig voltam náluk.
Tiszaföldváron élnek – kocsival két óra. Én az úton zenét hallgattam, illetve a kedvenc videojátékosomról néztem videókat.
Martfűn beugrottunk vásárolni ezt-azt. Kétezer háromszáz forintot hagytam ott, de sajnos ez van.
Inkább nem vezetem vissza manapság magamban, hogy mennyit költök – ami kell, azt megveszem, különben szörnyülködnék, hogy miért nem tudom magam csak egy kicsit visszafogni. 😉
Vettem Biankának, az ötéves unokahúgomnak, akinek egyébként a névnapja volt épp tegnap, nagy, tizenkét darabos négercsókot.
Szegénykének nem nagyon ízlett, de hát na, a szándék a fontos.
Legközelebb gumicukrot veszek, mivel az a kedvence.
ja, ha már gumicukor.
Norbi vett magának a martfűi tescoban majdnem kétezer forintért karácsonyi Haribó gumicukor kollekciót, ami egy kg-os volt.
Vittem még a tesómékhoz snacklevest, mivel azt mindannyian szeretjük, és ettünk is.
Épp azt csináltak ebédre, úgyhogy jó, hogy lett tartalékba. Aztán a második túrós dereje volt, amit szeretek.
Úgy volt, hogy vesznek nekem – merthogy Norbiék elmentek fürödni strandra, és enni az Oázis nevű étteremben rántotthúst, de sajnos nem így történt.
pedig meg tudtam volna enni, mikor visszaértünk hatkor a suliba. 😀
Karácsonykor lehet, megint megyek hozzájuk, de még nem tudom, hogy alakul a jövő.
Oh, azért ezt a képet még beillesztem ide. Bár megosztottam a Facebook–on, de akkor is…
