A múlt hét

Na ja, mivel azóta nem írtam ide.
No persze nem azért, mivel nem akartam, hanem, mivel nem tudtam.

Picit ismét rosszalkodott a blogom, de már meg is javult.
Ráadásul a főoldalon észre is vehetitek, történt egy kis változtatás is.

Ezt köszi neked, Endave!

A múlt hét

Előtte persze még, vagyis két hete, pénteken, voltunk tüdőszűrésen.
Hogy mi lett az eredmény, azt még nem tudom, de szerintem amúgy felvesznek a pékségbe, mivel amiatt kell.
Elkezdtem viccelődni vele az osztályban – Emi nem igazán örült neki, hogy lehet, majd kiderül, tüdőrákos leszek, és ez érthető is volt.
Őő, mármint az, hogy nem tetszett neki.

Szegényt nagyon felhúztam, amíg várakoztunk, pl. levettem a kapucniját, játszottam a hajával, neki pedig épp nem volt hozzá kedve.
Aztán persze dél után már lelkiismeret furdalásom volt, hogy tényleg nem kellett volna annyira nagyon felidegesítenem, ha valóban szeretem őt, de néha az embert elkapja egy ilyen érzés, hogy de jó idegesíteni valakit. 🙂

Hétfőn persze már minden rendben volt köztünk, mikor mentünk az ERFO-ba, hála az égnek.

A tüdőszűrés után volt egy rendőrségi kvíz a suliban a rádión keresztül Fehérbot napja alkalmából.
Kaptunk ajándékba egy nagyon fain láthatósági zsákot/fényvisszaverőt, egy kulacsot, és én inkább az utóbbit el is kezdtem használni.
Általában minden reggel öntök bele finom teát – adtam belőle Emnek is, és azt mondta, finom – hogy azért igyak valamit nap közben, ugyanis néha elfeledkezem arról, hogy folyadékra is szükségem van, ezt pedig olykor meg is érzem, pl. könnyebben elfáradok, elterelődik a figyelmem.

A gimiben végre már sikerült rájönnöm, hogyan is használhatom egyedül a beléptető kártyát – amiről azt mondtam, teszek fel fotót, azóta is azt csinálom. 😀

Angolból érettségi tételekből kell majd felelnem, és nem ám kezdő dolgokból, mint “What’s your name?”
De ezt jól látja az angoltanár, így legalább nem unatkozom órákon, persze ismétlés a tudás anyja, szokták mondani.
Csináltam online feladatokat, amiket mondott, de azok egy idő után monotonak voltak.
Lehet, majd egy angoltanártól a vakodában igénybe veszek egy kis segítséget, hogy tanítsa már meg nekem a jövőidőt, plusz a melléknév fokozást, mivel az érettségi tételekben vannak ilyenek.
Olyat meg nem szeretek használni csak úgy, amirőll nagyjából fogalmam sincs.

A négyesem óta még nem kaptam újabb jegyet, többnyire szünet után lesznek majd a dogák, felelések.

A gépem pedig az elmúlt időkben ment tönkre – vagyis csak a billentyűzet egy kis része (az enter és a lenyíl).

Úgyhogy muszáj leszek kábé egy húszasért megjavíttatni, és beszerezni egy olcsó, tartalék laptopot jegyzetelésre, bármilyen luxusnak is tűnhet, különben a suliban (itt is, ott is) meg fogom szívni, ezt meg nem akarom.

Írtam korábban, hogy elviszem megmutatni az adatrögzítőii bizim az infótanárnak.

Be is pakoltam a táskámba, hogy a péksuliból majd viszem gimibe. Csakhogy kimentünk – ez szerdán volt, dél után, mielőtt elindultam volna estire, a CBA-ba.
És, hogy minden, vagyis az egész bolt, 😊 a táskámba férjen, kivettem belőle a bizonyítványomat is, amit aztán, ahogy volt, véletlenül ott is hagytam.
De mondta a tanár, hogy küldjem el a fotót, neki az is jó lesz, aztán kiderül, elfogadja e.
Ha igen, nem lesz muszáj bejárnom infóra, merthogy abból már vizsgáztam.

De akkor már azt is megírom neki, hogy a PPT hiányzásaimat szedje ki az EKrétából, mivel sehogy se tudtam volna megcsinálni technikailag akkor se, ha ott vagyok, ahogy azt hiszem, már írtam.
A nagyját már eltűntette, de elvileg maradt még egy, ha jól láttam.
A matekkal is hasonló a helyzet, de az osztálytársaim elmondták a tanárnak, hogy már készül a felmentés, úgyhogy ne írja be a hiányzásokat.
Ez azért is jó, mivel, ha kicsit később szólnak, húsz igazolatlan után én kinn találom magam, amit meg nem szeretnék, lévén minden másból egész jó vagyok.

Skanzen

Pék tanulmányi kirándulás-félére mentünk kedden a Skanzenbe.
Voltam már ott hat éve, de az izgalmasabb volt, mint most. Akkor csináltunk cipót – bár az egész napos program volt, a mostani csak két-három órás.
Emese mondta is, miközben kéz a kézben sétáltunk, ami az egyik nevelőtanárnak nem igazán tetszett, de nem érdekelt, hogy unalmas a túra.
Többet álltunk, és beszéltek, mint mentünk.
Ő jobb szeretne mászkálni a természetben, és lett volna hol, csak nem engedték.
Mondjuk engem is inkább jobban érdekelt a fölöttünk olykor elsuhanó repülőgép, mint amiről beszéltek néha a tanáraink, néha pedig az idegenvezetők.

Néztünk malmokat (szél, víz (azt még be is indították, ami a nagy zaj miatt nem nagyon tetszett nekem, és Emnek), taposó).
Az utóbbinak a működését pacikkal nem tudom, hogy valósíthatták meg, maximum Pónikkal tartom elképzelhetőnek.

Ami nekem a végén tetszett az egésznek, az a már elsőéves pékek tanárai által készített süti volt.
Mindenki kapott, én finom sajtos pogácsát ettem, és Norbi vett nekem egy pizzás csigát, cserébe szerdán viszonoztam a CBA-ból ezt egy – azt hiszem virslis péksütivel.

Úgyhogy nem volt rossz ez a hét – a péksuliban kicsit több doga volt, mint a gimiben, bár ugye csak humán tantárgyakból, mivel előkészítősök vagyunk még, de a matek (zárójeles műveletek), lehet, most annyira nem lesz jó.

Valamiért nem tudtam figyelni, mikor írtuk.

És most őszi szünet van, jelenleg ezt a bejegyzést még pizsiben írom. 🙂
Nemsokára felöltözöm, és megyek egy napra a tesómékhoz.
Este lehetséges, hogy írok egy bejegyzést, milyen is volt.

Addig is, sziasztok, további szép napot nektek!