A váratlan csomag

Nem véletlen ezt a címet adtam mai bejegyzésemnek, ugyanis a nagy része erről a bizonyos “váratlan csomag”-ról fog szólni.

A kellemes névnap után egy-két nappal kaptam még egy ajándékot, egy dobozos fagyit, amit néhány haverommal együtt meg is ettünk, és nagyon ízlett mindenkinek.
Olyan csokidarabok voltak benne, hogy volt, mikor azt hittem, egy egész tábla csokit beledaraboltak a jó hideg édességbe. 🙂

A Deepcomp informatikai portál tulajdonosa – tegnap az öccsével együtt ismét látogatást tett nálunk, aminek nagyon örültünk.
Eltöltöttünk egy kellemes délutánt: kávézgattunk, aztán gépeztünk ezerrel.

A váratlan csomag

A napokban kíváncsi természetemnél fogva utána kerestem, hogy ugyan, milyen manapság a bluetooth-os, vagyis a vezetéknélküli fejhallgatók piaca.

Már két éve vettem egy Senheiser fejhallgatót tizenötezerért, ami alap szinten zajszűrt, azonban a füleimre nem igazán illeszkedik.
Merthogy azt tudnod kell, Kedves Olvasó, hogy ezzel is több infót szerezz meg rólam, nekem elég nagy, mindazonáltal érdekes fejszerkezetem van, az arcberendezésemről nem is beszélve
Ami néha akkora, hogy egy kamerába se fér bele.
na mindegy, ez egy másik téma. 😀

Őő, szóval… A füleim is nagyon, és a jobb picit nem úgy néz ki, mint a bal – ne gondoljatok semmi rémisztőre, nem horrort akarok a szemetek elé vetíteni. Ez inkább mókás, mintsem ijesztő, ezt megtapasztalhattam eddigi tizenkilenc évem során.

Visszatérve a fejhallgatóra.
Kicsi volt a fülemre az a része, ami átadja a hangot, úgyhogy ezért is szeretnék egy olyat venni – még régen volt olyan, ami körülvette az én édes kicsike hallójáratomat, hogy prémium minőségben élvezhessem a hanghatásokat, amiket az ujjaim a gépemet vezérelvén, végül az agyamba juttatnak .

Továbbá a kábele, ami a géphez csatlakoztatja, nem igazán jó már. A kialakítását bizonyára így tervezte meg a Senheiser, hogy néhány éven belül, aki még ugyanezt a típust akarja használni, vegyen egyet.

Ezt a váratlan csomagú fejhallgatót én megtaláltam százhúszezer forintért az Emag nevű internetes áruházban, leértékelve ötezerre 95%-os kedvezménnyel. Gyanítottam azért, és még páran is, mivel kifutó termék.
Bár elég valószínűtlennek tűnt, de miért ne.

Mit tud?

MP3 lejátszó – na, az kell csak, mikor az okostelók korszakában élünk, FM-rádió – nem hallgatok rádiót, vezetéknélküli kapcsolat (nem rádióhullámú) és ugye a normál fejhallgató jack funkció.

Blake, gondolkodj, ne vedd meg.
Megnéztem máshol, és mondták is, hogy ez valami félreértés, az Emag megbízhatatlan. Az utóbbit elkönyveltem, így igaz.

Végül kiderült, hogy egy tizenkétezer forintos fejhallgatót akcióztak le ötezerre.
Csakhogy, mire erre rájöttem, nagy buzgóságomban megvettem.
Eltelt egy kis idő, de még azon a napon kitaláltam, hogy oké, mégsincs szükségem erre, hát szépen kitörlöm a rendelést.
Ez (látszólag) sikerült is.
Egyébként azt hozzátenném, hogy picit ott rontottam el a dolgot, hogy előre fizettem kártyával, mivel azt jobbnak tartom; a sulis portarendszer miatt, h futár, átvinni a portára reggel az SMS után a pénzt, h ne várakoztassuk meg a kiszállítót, ameddig én átviszem.

Tehát visszamondtam a rendelést, ez körülbelül három-négy napja lehetett, megnyugodott a lelkem, bár azon nem agyaltam, hogy hol van az ötezer forintom, vagyis hétezer, a szállítással együtt, ez pedig botorságnak bizonyult.
Nem utalták vissza.
És ma reggel, úgy hét óra magasságában kaptam egy SMS-t, miszerint csomagom érkezik.

Hogy mit gondoltam akkor, azt inkább nem osztanám meg veled, de nem szépet.

Most pedig, tizenkét órakor meg is érkezett a váratlan csomag.

Nem értettem, hogy miért történhetett ez meg, mikor visszamondtam a rendelést, ám rájöttem, mikor megnéztem a leveleimet.
Nem kaptam értesítést, hogy vették volna az üzenetemet, hogy hahó, bocsi, mégsem kérem.

Beléptem az Emag-fiókomba, majd rákerestem a rendelés idejére. Akkor, mikor töröltem, és a csomagkövetőben, hogy mikor indult el a szállítás, végül összegyeztettem őket.

És most kapaszkodj meg! Néhány perc volt csak a külömbség!

Bizony, meredtem akkor a monitorra, mint borjú az új kapura, hogy ekkora pechem lehet.

Ha itt vagy, te levakarhatatlan álárértékű szemét, akkor nézzük, mégis, mit tudsz, gondoltam kissé dühösen, és a külső csomagolást egy határozott mozdulattal letéptem.
Nyugi, tértem észhez még épp időben ahhoz, hogy a dobozt, ami nem volt túl nagy, bár összecsukható a fejhallgató, és tartalmazta a relatív lényeget, ugyancsak ne bántalmazzam.

Oké, rövidre fogom a mondanivalóm. Rosszabb volt, mint a Senheiser fejhallgatóm, amiről cikket amúgy a MaxProject IT oldalamon találsz, ez még inkább nem ment a fülemre, ráadásul elképesztően rosszul szólt.
Nulla basszus hatás, minden hang, mintha a hátam mögül jött volna.
Úgyhogy egyből vissza is csomagoltam, amennyire ez lehetséges volt, és bedobtam az egyik fiókomba.

Mit csinálok vele?

Amúgy névnapi ajándéknak terveztem, de jó ötlet volt, hogy nem akkor lettem ideges, hanem most, de végre már érzem, hogy lenyugszom, mert kiírhatom magamból.

Nem küldöm vissza, az biztos. Gondolhatod, hogy de mégis csak ötezer forint – nem érdekel. Na meg, ha nagyon kéne egy vésztartalék, hát jó az.

Úgyhogy valószínűleg egy Bose Quiet Confort fejhallgatót veszek majd – és ez tényleg “majd” lesz, no persze nem évek múlva, ami már valóban százezer körül van, de a Facebook Marketplaceen, az üzleti oldalán a közösségi portálnak, ez hatvanezerért megtalálható.
Norbi, az Atoszweb vezetője, mivel az előző ilyenjét sajnos elrontották, majdnem ugyanolyat vett, nekem pedig tetszik, mivel az minőségben is tükrözi az árát.

Meglepődhetsz, és meg is értem, hogy nem melózok még, ugyanakkor okosórát, fejhallgatót, meg a világmindenséget akarom úgy megvenni, hogy jóformán az állam tart el, és igazad van.
Csakhogy sajnos a vakok részben az elektronikus eszközök segítségével komunikálnak. És a minőséget meg kell fizetni, ez egyébként mindenre igaz, amit egy másik bejegyzésemben is írtam.
Viszont vannak olyanok, akik a vakos szempontokkal nem értenek egyet. Ezek vagy látók, akik – szerintem, mert nem tapasztalták meg a vakság hátrányait, és nem is kívánom ezt senkinek, vagy olyan hülye vakok, hogy beszélni se érdemes velük erről.

Majd még jelentkezem!

A legjobb névnap

Jó estét minden Kedves Olvasónak, aki ide téved így – a bejegyzés írásakori pillanatban nyolc, kilenc körül!

Ma van a névnapom, a jelentése pedig Isten a bírám, és Héber eredetű.

Tudom, hogy július huszonegyedikén van, és vártam is, de valahogy épp ma feledkeztem meg róla.

Még fel is köszöntöttek néhányan, ami jól esett, de az esti meglepetés volt az igazi.

Kaptam egy dobozos csokit – bizonyára jó minőségű.
Még nem néztem meg, mivel azt a töménytelen mennyiségű édességet, amit vettem, nem tudtam megenni, pedig rajta vagyok az ügyön, higgyétek el. 😀

Aztán csináltak nekem gofrit. Dunakilitin is, ahol voltam sporttáborban, kaptunk egyszer vacsira, de ott nem ehettem eleget, most viszont igen, ráadásul ez sokkal finomabb volt, mint a másik.
Volt nutellás és lekváros.

Szóval elmondhatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb névnapja!

Utolsó nap a Dunakilitis táborban

Végül úgy történt, hogy írok Dunakilitin még egy bejegyzést.
Ez azért lett így, mivel olyan események történtek.
Vagyis az utolsó este, aminek az éjszakáján, tehát most, írom ezt a postot.

Általában az szokott lenni, hogy az utolsó este van egy búcsúztató műsor, amit a tábor zenész lakói adnak elő, mivel ilyenek mindig vannak, előtte pedig vacsorázunk egy jót.

Eddig olyan ételeket kaptunk, amiket itt, a táborban csináltak a tanárok, pl. paprikáskrumpli.
Viszont ez alkalommal pizzát rendeltek. Volt egy sonkás kukoricás, és egy hús nélküli azoknak, akik nem szeretik a húst.
Ha jól hallottam, huszonöt dobozzal rendeltek – gyanítom, hogy ízenként, ha azt nézem, hogy négyen, fiúk megettünk együtt tizennégy szeletet, amik akkorák voltak, mint egy nagy tányér.

Utána kaptunk házi krémest, ami nekem nagyon ízlett, és ezt a porcukor a tetején csak még finomabbá tette, illetve a közben italként elfogyasztott Cola még jobban fokozta az élvezeteket.

Minden gyerek kapott egy tábla csokoládét, amiből nekem még megvan a nagyja, de valószínűleg holnap az édességeim nagy részét elfogyasztom, miközben a RailJet vonattal visszafelé robogunk Pestre.

Nem fogok fenn maradni egész éjszaka, mivel akkor a vasárnapom egy katasztrófa lenne, ehhez pedig semmi kedvem.
Úgyhogy most szerintem megyek is aludni.

Ja, de arról azért még teszek egy említést, hogy van egy úgynevezett bolti kirándulás, ami már évek óta működik, kifejezetten a Dunakilitis táborban hagyomány ez.
Itt én egy hét alatt majdnem tízezer forintot költöttem el édességekre, amikből a másik öt szobatársamnak is adtam, természetesen, cserébe ők is megkínáltak, mikor voltak boltban.

Miket vettem? Csak hogy megéhezzen a Kedves Olvasó. 🙂
Piskótatallért, vaníliás karikát, tálcás drazsét, amit Norbival mindig veszünk, amikor csak tehetjük, ugyanis ez a finomság ritkaságszámba megy, csokis, csomagolt piskótát, chipset, legalább hat csomaggal, Oreos kekszet, amit nagyon szeretek és colát.
A megszokotttól eltérve egy üveg különleges vaníliásat is vásároltam, ami nagyon tetszett.

Na jó, inkább alszom, mivel reggel alig fogok tudni felkelni.

Mindenkinek kellemes jó éjt!

Tábori élmények

Őszinte leszek, egész eddig nem volt kedvem postolni.
Pedig megígértem, hogy a balatonszemesi élményeimről írok, ám nem volt kedvem.
Most is csak azért álltam neki, mivel volt egy, a szívemhez közel álló kedves olvasó, aki képes volt annyira motiválni, hogy blogoljak már végre.

Balatonszemes

Röviden azt tudnám mondani, hogy pontosan az volt, amit vártam:
Szinte teljes kötetlenség, fürdőzés ezerrel a balatonban, nagy evések, ivások és kellemes beszélgetések.

Általában reggel nyolc, kilenc óra felé keltünk, ami – sejtésem szerint, a friss levegőnek volt köszönhető.

Megkóstoltam a nyaralóhoz közeli fagyizóban a fagyit, és nem csalódtam benne. Ugyanakkor kijelenthetem, hogy ez nem nekem van kitalálva, legalábbis az árat nézve.
Egy adag háromszáz forint volt, ráadásul meghívtam az egyik haveromat.
Mindketten két gombócot ettünk, így 1200 Ft-t hagytam ott.
A turistáknak ez jó ár, de nekünk annyira nem. 🙂

Az utolsó előtti nap ettünk tiramisu süteményt, amiről eltöprengtem, hogy hogyan is mondják tulajdonképp. Nem csak az én véleményem szerint, de teljesen mindegy, hogy s-sel, vagy sz-sel ejtjük.

Dunakiliti

Szombaton értünk vissza Szemesről, és vasárnap már indultunk is.

A Korona vírus miatt a szokásos harminc, negyven gyerek helyett most csak húszan, huszonöten vagyunk a táborban még jelenleg is, holnap után megyünk vissza Pestre.

Egy hete már tart, de mi, akik Szemesen voltunk, a második hétre jöttünk.

A Dunába nem mentem sehol, ahol lehetett, mivel a Balatonban direkt kivizeztem magam.

A Duna – eddigi tapasztalataim szerint nagyon hínáros – még a Balatonnál is jobban, amit már nem szeretek, és élvezhetetlenül hideg.
A kempinghez közel van egy holtág, ahová például néhányan nemsokára menni is fognak.

Holnap lesz az utolsó este, amikor szerintem egész sokáig fenn leszek.
Tavaly például lementünk néhányan a Dunapartra, és ott ettünk, ittunk, beszélgettünk egész éjszaka.
Nap közben alig voltam magamnál, olyan fáradt voltam, de akkor is jó élmény volt az az éjszaka.

Ennek ellenére szerintem holnap éjfél körül lefekszem, mivel vonattal fogunk hazamenni, és az úgy elég kellemetlen lesz, hogy állva alszom el.
Még, ha kocsival mennénk, ahol tudok aludni út közben, akkor azt mondanám, hogy oké, fenn maradok.

Nem tudom, legközelebb mikor fogok írni, de igyekszem.

Az elmúlt hét és a tábor

Sziasztok! Az elmúlt napokban azért nem blogoltam annyira sokat, mivel jóformán nem volt miről.

Mármint de, történtek velem dolgok, azonban annyira nem jelentőségteljesek, hogy mindegyiknek külön bejegyzést szenteljek.
Így az “elmúlt hét” címszavak alatt összegzem nagyjából, hogy mi volt velem.

Meglátogatott engem és a haveromat, Norbit az egyik ismerősünk, a deepcomp.eu informatikai portál vezetője, akit szívesen láttunk vendégül néhány óra erejéig.

Rendeltem magamnak egy, a Xiaomi által gyártott AirDots vezetéknélküli fülhallgatót hatezer forintért, amihez egyébként tízezerért jutottam volna hozzá.
Viszont a pénzköltésből vissza kell, hogy fogjak, igazából két okból.
Ami mindkét esetben nyilvánvaló, az az, hogy fogy. De hát mi is lenne a dolga, ha nem ez? 🙂 Na ja, csak ne idő előtt.
Mármint ne úgy, hogy ne legyen lakásom – merthogy gyűjteni, gyűjteni, mint egy szorgos kis hangya, ez a célom, de így nehezen fog menni, ha minden kedvezményes műszaki cikket megveszek, amit csak látok.

Mostanában sokat adtam ki Mekis ételekre, illetve, ahogy írtam, sok kedvezményes ketyerét megvettem.
Ha pedig így folytatom, akkor a karácsonyi okosórából nem marad meg más, csak az álom.

Milyen tábor?

Holnap megyünk egy szerintem egész jó táborba, Balatonszemesre.
Most sok jó ismerős arc lesz ott, akikkel öröm lesz találkozni, úgyhogy páran ezért is várjuk az egyhetes kirándulást.

Tulajdonképp miről is szól ez a tábor?

Nem mondanám, hogy kötelező programok vannak, lévén felnőttek, mind nagykorúak vannak ott, továbbá a cél az, hogy mindenkinek jól teljen el ez az idő.
Na de röviden a lényeg: mértéktelen zabálás – igen, mert a kajamennyiség, ami lesz, és eddig is volt, sajnos megköveteli ezt a szóhasználatot, ha szóbakerül, jóformán egész nap fürdés a Balatonban, lustálkodás és hülyéskedés mindenekfelett.

Én, személy szerint remélem, hogy megint esni fog az eső, közben villámlik az ég, és úgy tudunk sétálgatni/beszélgetni a vízben – ami állítólag nem lesz annyira hideg, mint pár éve.

Már volt részem ilyen élményben. No persze a fejmosás, amit ez után kaptunk, már nem nagyon volt kellemes, de hát mit ér az élet kalandok nélkül.

Elképzelhető, hogy több, de egy bejegyzés mindenképp készülni fog a táborról.

Addig is, jók legyetek, hellósztok!