Tegnap este, illetve két napja is terveztem írni egy bejegyzést, de túlságosan demoralizált és fáradt voltam a fogalmazáshoz.

Ígértem, hogy beszámolok a Quake számítógépes játék meccs végkimeneteléről.
Nem én nyertem, és nem is számítottam különösebben másra.

A haverom jóval régebb óta játszik vele, mint én, ennek ellenére néha egészen meg tudom szorongatni a pontszámok tekintetében, ami jóformán a lényege a dolognak.

Másnap, vagyis tegnap előtt egy látó ismerősöm is feljött a szerveremre, ami azért volt különleges élmény, merthogy eddig csak látássérültekkel játszottam, az pedig nem ugyanaz.

A játék abszolút nyitott afelé, hogy látók a vakok ellen, és ezt szorgalmazom is.

Lehet, majd egyszer szervezek is egy versenyt. Szerintem jó buli lenne.

Mi volt az a méltó lezárás?

Konkrétan az, hogy a nap nagy részében plázáztunk a Pólusban.

A kilenc/tizedikes volt dél után-os nevelőtanáromat osztották be. Négyen voltunk, és a felügyelő autójával – ami egy nagyon kedves gesztus volt tőle, főleg az eső miatt, jutottunk el oda.

Strandolni terveztünk, de nem jött össze.

Meglátogattuk a Media Markt-t, ami az atoszweb.hu blog tulajdonosának, és nekem is egy kedvenc helyünk ott, ahol van.

A Samsung Galaxy S20/S20 Ultra most is lenyűgözött, amit a múltkor is szemügyre vehettem az Árkádban, mielőtt elmentem volna a tesómékhoz.

Tervezek venni egy másik telefont, de erről írok lentebb.

Megnézegettük a hangfalakat/hangszórókat a Bluetooth-os funkcióval ellátottakat is, a sportkamerákat, billentyűzeteket, amik most egyáltalán nem nyerték el a tetszésem a minőségen aluliságukkal, és még sok mindent.

Ebéd és ami utána történt

A Pólusban található Mekiben ebédeltünk, ahol – többségében osztatlan sikerrel vegyes meglepődést aratott a sültkrumpli, amit mindenki valamilyen kupon által kapható menü formában fogyasztott.

Nem csak jómagam, de én is észrevettem, hogy az iskolánkhoz közeli McDonald’s helyeken kapható sültkrumpli közel sem olyan, mint a Pólus Centerben lévő.

Én és az Atoszweb tulajdonosa, Norbi például két BigMac-et és sültkrumplit, aztán fagyit ettünk, végül ezt a sok finomságot az egészségtelenség koronázatlan vezetőjével, a nagyrabecsült colával öblítettük le.

Kellemesen eltelítődtünk, de valahogy haza is kéne jutni.

Igaz-igaz. Oké, menjünk!

Ha már a Pólus Centerben vagyunk, aminek egyébként csak úgy megjegyzem, az alapterülete nagyobb, mint a Westendé, akkor, a javaslatomra, vegyünk pénztárcát.

Nem volt, és nekem eszembe jutott, hogy lehet, igényt tartanék rá. Ugyanis zsebben tartani, nem is tudom… 🤔 Húszezer forintot, egy kicsit sem vakmerő vállalkozás.

Az Árkádban tett látogatásomkor, amiről látom, hogy fura mód nem készült bejegyzés, is felmerült bennem a gondolat, ám későn. Nem úgy most.

Sikerült hozzájutnom egy menő pénztárcához háromezer forintért, és a legfontosabb irataimat a jelenleg töménytelen mennyiségű aprómmal együtt már végre biztonságban tudhatom, a nagy értékű papírpénzeimről nem is beszélve. 🙂

Hmm, a fényképezés talán nem fog ártani abból a szempontból, hogy némileg élvezhetőbbnek hassanak az írásaim számotokra.

Miért szeretnék új telefont?

Vagyis már nem ez a fő prioritást élvező dolog a listámon, ami horribilis összeget kíván, ugyanakkor mégis, érdemes megemlítenem.

A pénztárca vásárlás után betértünk utolsó állomásunkra, egy Samsung boltba.

Meg szerettem volna nézni az okosórákat – mármint a Samsung márkájúakat. Az AppleWatch-ekhez a dél előtt folyamán volt szerencsém, és nem is kedveltem meg őket.

Lehet, csak nekem érdekes, de nincs akkora választék a Samsung smart watch-ek közt, mint a telefonjaik világában. Bár egy részről érthető, hisz mégis csak egy okos tartozékról beszélünk, ami nem kíván évenkénti nagy léptű fejlődést a szándékos flexibilisségük végett.

Ami nekem nagyon tetszik, az a Galaxy Watch Active2.

Ahogy Norbi is leírta, az elődjét tekergetni lehet a menüben való könnyebb navigálhatósága érdekében, nem úgy ezt. És ezért jön be nekem.

Samsung Galaxy Watch Active 2 R820 44mm lily gold – 71,810 HUF a Turbado webáruházban

Karácsonyig várok vele, és akkor rendelem meg.

Kompatibilis a Xiaomi telefonommal. Emiatt pedig nem váltom le, fölöslegesen nem adnék ki pénzt.

Ugyanakkor tény, hogy az S20 és társai jobban néznek ki a zavartalan látványt elősegítő képernyőt körülvevő keret hiányával, na meg persze a mindenhol jelen lévő GorillaGlass üveggel együtt, kézbe fogva a szépen összepattintott érzésről már nem is beszélve.

Nem úgy a méret, ami már majdnem személyre szabott farmert kíván a zseb miatt. Viszont nem sürget az idő.

A Samsung bolttban az eladó a saját Active2 óráján volt olyan kedves, és megmutatta a beszélőt, továbbá válaszolt minden kérdésemre.

A nap hátralévő részében nem történt olyan, ami említésre méltó lenne. Az osztályban gépeztünk és beszélgettünk.

Most pedig annyira meleg van, hogy legszívesebben medencéznék, és fagyit ennék – az utóbbit szerintem meg is teszem, és holnap szerzek egy két litereset a Lidl-ben.
Sajnos, ameddig nem tartózkodtam az iskolában, megették még azt a keveset is, ami volt.

Tanulság nekem: írjam rá a nevem, és nem történik ilyen.

Most azon gondolkodom, hogy hogy s mint legyen ez az Árkád-os bejegyzésem, de már tudom. Hát így.

Leírom röviden, hogy mi volt.

Az iskolánkban egy tanárnő oktat gyógy testnevelést, aminek örülök, hogy szinte soha nem voltam a részese.

Órán nagyon kiállhatatlan, mint elég sok pedagógus. Ellenben, ha szünetben futunk össze velük, nagyon jó fejek.
Érthető, hogy miért nem feltétlen szeretjük őket iskolai időben. Véleményem szerint a fegyelemmel nem biztos, hogy a megértés is párosul. Ami van, azt kell szeretni épp.

Visszatérve a beszámolóhoz. A lényeg annyi, hogy dél előtt az iskola teraszán, a hintaágyban gépeztünk, és segítettünk a tanárnőnek a testnevelés teremből, ahol a rendes tornaórákat tartják, kihozni az eszközöket a szünet idejére, hogy elzárhassák őket.

Dél után Norbi valahová – most meg nem mondom, hová, lelépett, mi pedig hárman, a látó Quaker ismerősöm, Zsolti, a felügyelő és én, ahogy írtam, a tanárnő autójával, elmentünk az Árkádba vásárolgatni.

Vettem magamnak és Zsoltinak is, amit aztán kifizetett, egy elektromos szúnyogriasztót ezernyolcszáz FT-ért (a tesóméknál hasznát is vettem), nyolcszáz forintért egy Axe dezodort, ami nem volt olyan finom illatú, mint gondoltam, úgyhogy majd veszek egy másikat.
Egy napszemüveget, UV négyszázas, négyezer forintért, amit sokalltam kicsit, és a Media Markt-ban két, vagy háromezer pénz körül egy négy DB-os, tölthető elemet, vagyis inkább akkumulátort a BT-os billentyűzetembe.

Tehát az a nap is eltelt, jó lesz majd visszagondolni rá, mikor olvasom ezt a bejegyzést.
Mindenkinek további szép, nem ilyen nagyon meleg estét kívánok!

Iskolai felügyelet: az utolsó nap, méltó lezárás

Post navigation


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük