Iskolai felügyelet: az utolsó nap, méltó lezárás

Tegnap este, illetve két napja is terveztem írni egy bejegyzést, de túlságosan demoralizált és fáradt voltam a fogalmazáshoz.

Ígértem, hogy beszámolok a Quake számítógépes játék meccs végkimeneteléről.
Nem én nyertem, és nem is számítottam különösebben másra.

A haverom jóval régebb óta játszik vele, mint én, ennek ellenére néha egészen meg tudom szorongatni a pontszámok tekintetében, ami jóformán a lényege a dolognak.

Másnap, vagyis tegnap előtt egy látó ismerősöm is feljött a szerveremre, ami azért volt különleges élmény, merthogy eddig csak látássérültekkel játszottam, az pedig nem ugyanaz.

A játék abszolút nyitott afelé, hogy látók a vakok ellen, és ezt szorgalmazom is.

Lehet, majd egyszer szervezek is egy versenyt. Szerintem jó buli lenne.

Mi volt az a méltó lezárás?

Konkrétan az, hogy a nap nagy részében plázáztunk a Pólusban.

A kilenc/tizedikes volt dél után-os nevelőtanáromat osztották be. Négyen voltunk, és a felügyelő autójával – ami egy nagyon kedves gesztus volt tőle, főleg az eső miatt, jutottunk el oda.

Strandolni terveztünk, de nem jött össze.

Meglátogattuk a Media Markt-t, ami az atoszweb.hu blog tulajdonosának, és nekem is egy kedvenc helyünk ott, ahol van.

A Samsung Galaxy S20/S20 Ultra most is lenyűgözött, amit a múltkor is szemügyre vehettem az Árkádban, mielőtt elmentem volna a tesómékhoz.

Tervezek venni egy másik telefont, de erről írok lentebb.

Megnézegettük a hangfalakat/hangszórókat a Bluetooth-os funkcióval ellátottakat is, a sportkamerákat, billentyűzeteket, amik most egyáltalán nem nyerték el a tetszésem a minőségen aluliságukkal, és még sok mindent.

Ebéd és ami utána történt

A Pólusban található Mekiben ebédeltünk, ahol – többségében osztatlan sikerrel vegyes meglepődést aratott a sültkrumpli, amit mindenki valamilyen kupon által kapható menü formában fogyasztott.

Nem csak jómagam, de én is észrevettem, hogy az iskolánkhoz közeli McDonald’s helyeken kapható sültkrumpli közel sem olyan, mint a Pólus Centerben lévő.

Én és az Atoszweb tulajdonosa, Norbi például két BigMac-et és sültkrumplit, aztán fagyit ettünk, végül ezt a sok finomságot az egészségtelenség koronázatlan vezetőjével, a nagyrabecsült colával öblítettük le.

Kellemesen eltelítődtünk, de valahogy haza is kéne jutni.

Igaz-igaz. Oké, menjünk!

Ha már a Pólus Centerben vagyunk, aminek egyébként csak úgy megjegyzem, az alapterülete nagyobb, mint a Westendé, akkor, a javaslatomra, vegyünk pénztárcát.

Nem volt, és nekem eszembe jutott, hogy lehet, igényt tartanék rá. Ugyanis zsebben tartani, nem is tudom… 🤔 Húszezer forintot, egy kicsit sem vakmerő vállalkozás.

Az Árkádban tett látogatásomkor, amiről látom, hogy fura mód nem készült bejegyzés, is felmerült bennem a gondolat, ám későn. Nem úgy most.

Sikerült hozzájutnom egy menő pénztárcához háromezer forintért, és a legfontosabb irataimat a jelenleg töménytelen mennyiségű aprómmal együtt már végre biztonságban tudhatom, a nagy értékű papírpénzeimről nem is beszélve. 🙂

Hmm, a fényképezés talán nem fog ártani abból a szempontból, hogy némileg élvezhetőbbnek hassanak az írásaim számotokra.

Miért szeretnék új telefont?

Vagyis már nem ez a fő prioritást élvező dolog a listámon, ami horribilis összeget kíván, ugyanakkor mégis, érdemes megemlítenem.

A pénztárca vásárlás után betértünk utolsó állomásunkra, egy Samsung boltba.

Meg szerettem volna nézni az okosórákat – mármint a Samsung márkájúakat. Az AppleWatch-ekhez a dél előtt folyamán volt szerencsém, és nem is kedveltem meg őket.

Lehet, csak nekem érdekes, de nincs akkora választék a Samsung smart watch-ek közt, mint a telefonjaik világában. Bár egy részről érthető, hisz mégis csak egy okos tartozékról beszélünk, ami nem kíván évenkénti nagy léptű fejlődést a szándékos flexibilisségük végett.

Ami nekem nagyon tetszik, az a Galaxy Watch Active2.

Ahogy Norbi is leírta, az elődjét tekergetni lehet a menüben való könnyebb navigálhatósága érdekében, nem úgy ezt. És ezért jön be nekem.

Samsung Galaxy Watch Active 2 R820 44mm lily gold – 71,810 HUF a Turbado webáruházban

Karácsonyig várok vele, és akkor rendelem meg.

Kompatibilis a Xiaomi telefonommal. Emiatt pedig nem váltom le, fölöslegesen nem adnék ki pénzt.

Ugyanakkor tény, hogy az S20 és társai jobban néznek ki a zavartalan látványt elősegítő képernyőt körülvevő keret hiányával, na meg persze a mindenhol jelen lévő GorillaGlass üveggel együtt, kézbe fogva a szépen összepattintott érzésről már nem is beszélve.

Nem úgy a méret, ami már majdnem személyre szabott farmert kíván a zseb miatt. Viszont nem sürget az idő.

A Samsung bolttban az eladó a saját Active2 óráján volt olyan kedves, és megmutatta a beszélőt, továbbá válaszolt minden kérdésemre.

A nap hátralévő részében nem történt olyan, ami említésre méltó lenne. Az osztályban gépeztünk és beszélgettünk.

Most pedig annyira meleg van, hogy legszívesebben medencéznék, és fagyit ennék – az utóbbit szerintem meg is teszem, és holnap szerzek egy két litereset a Lidl-ben.
Sajnos, ameddig nem tartózkodtam az iskolában, megették még azt a keveset is, ami volt.

Tanulság nekem: írjam rá a nevem, és nem történik ilyen.

Most azon gondolkodom, hogy hogy s mint legyen ez az Árkád-os bejegyzésem, de már tudom. Hát így.

Leírom röviden, hogy mi volt.

Az iskolánkban egy tanárnő oktat gyógy testnevelést, aminek örülök, hogy szinte soha nem voltam a részese.

Órán nagyon kiállhatatlan, mint elég sok pedagógus. Ellenben, ha szünetben futunk össze velük, nagyon jó fejek.
Érthető, hogy miért nem feltétlen szeretjük őket iskolai időben. Véleményem szerint a fegyelemmel nem biztos, hogy a megértés is párosul. Ami van, azt kell szeretni épp.

Visszatérve a beszámolóhoz. A lényeg annyi, hogy dél előtt az iskola teraszán, a hintaágyban gépeztünk, és segítettünk a tanárnőnek a testnevelés teremből, ahol a rendes tornaórákat tartják, kihozni az eszközöket a szünet idejére, hogy elzárhassák őket.

Dél után Norbi valahová – most meg nem mondom, hová, lelépett, mi pedig hárman, a látó Quaker ismerősöm, Zsolti, a felügyelő és én, ahogy írtam, a tanárnő autójával, elmentünk az Árkádba vásárolgatni.

Vettem magamnak és Zsoltinak is, amit aztán kifizetett, egy elektromos szúnyogriasztót ezernyolcszáz FT-ért (a tesóméknál hasznát is vettem), nyolcszáz forintért egy Axe dezodort, ami nem volt olyan finom illatú, mint gondoltam, úgyhogy majd veszek egy másikat.
Egy napszemüveget, UV négyszázas, négyezer forintért, amit sokalltam kicsit, és a Media Markt-ban két, vagy háromezer pénz körül egy négy DB-os, tölthető elemet, vagyis inkább akkumulátort a BT-os billentyűzetembe.

Tehát az a nap is eltelt, jó lesz majd visszagondolni rá, mikor olvasom ezt a bejegyzést.
Mindenkinek további szép, nem ilyen nagyon meleg estét kívánok!

Újabb kudarc: nem vettek fel a gimnáziumba

Vasárnap visszajöttem a tesóméktól. Azon a napon még hiányoztak, hétfőn már annyira nem, mostanra pedig teljesen helyreállt a lelki békém.
Lehet, még a nyár folyamán megyek hozzájuk egy kicsit.

Na de mi a kudarc oka, hogy ezt adtam mai bejegyzésem címének?

Gondoltam egyet, és, mivel négy gimnáziumba se nyertem helyet (Kettesy, Kürt, Gyermekház, Neumann), ezért megpróbálom a Szinyei Merse Pál gimnáziumot.

Ez se végződött nagyobb sikerrel.

Elvileg, ha nem fogadnak vakokat, annak benne kellene lennie az alapító okiratban – az Atoszweb adminisztrátora, a haverom, Norbi épp így járt.

Csakhogy ez nem volt így, mármint az én esetemben, ugyanis előttem már egy ismerősöm le is éretségizett, egy másik pedig csak majdnem.
Így tehát, gondolatom szerint, az történt, hogy megunták a vakokat – őő, mármint az oktatásukat, és azt mondták, thx, ebből nem kérünk többet.

Valóban, sajnos kicsit nagyon 🙂 több segítségre szorulunk, mint a látók, ebből a szempontból viszont megértem őket.
Na de akkor is. Abból meg nem, hogy nem vettek fel. 😀

Az egyik tanár-féle, elég idős asszonyság konkrétan olyan rossz szemmel nézett ránk, merthogy egy felügyeletes nevelő, és Norbi, ill én mentünk oda, vagyis két látássérült, hogy attól – nagy valószínűség szerint minden ember kedve még az élettől is elment volna.

Na jó, abbahagyom az utálkozást, inkább ejtek néhány szót a gimnázium kinézetéről. Nem vettek fel, az épület viszont tetszett.

Olyan volt, mintha egy hollywoodi film képkockáinak valós szereplőiként éltünk volna néhány percet.
Már csak azért is, mivel ugyanolyan régi érzés fogott el minket, mintha a Vakok Iskolájában járkálnánk, de azt már megszoktuk.

Felmerülhet benned a kérdés, Kedves Olvasó: hogyan fogok én éretségit szerezni, ha ötből öt helyre nem jutottam be?

A válaszom erre pedig: nehezen, vagyis nehezebben, mintha annak idején a hetedikes és nyolcadikos bizonyítványom nem egy eléggé hanyag tanulóra bizonyított volna rá.
Bocsánat, nem tehetek róla, hogy kilencedikben/tizedikben nőtt be a fejem lágya.

Ugyanakkor hiszem, hogy nem lehetetlen. Nincs olyan, hogy elrontottam pont azt a két általános iskolás évet, amik a legfontosabbak lettek volna, aztán szereztem egy adatrögzítői OKJS szakmát, lévén mást nem tudtam csinálni épp, és kész, ennyi.
Megállt a tudomány, mehetek például kéményt söpörni. Ja, de ahhoz is látni kell. Nincs ekkora pechje valakinek, mint nekem.

Esti gimnázium lett volna amúgy a Szinyei, más választásom nem nagyon lesz, de az az oktatási forma, ha bejutok valahová, tetszeni fog.
Főleg, ha nappal tudok melózni az OKJS-sel mondjuk CallCenter-t, ráadásul valamennyi pénzt is kapok érte, ami jó.

Hmm. Miután megírtam ezt a bejegyzést, szerintem fellövöm magam a Dark Webre, és kérek ott egy éretségit. Így ni, ingyen. 🙂

A Magyar mentalitás, ugye-ugye.

Komolyra fordítva a témát, a napokban/hetekben keresek Norbival együtt iskolákat, ahol kaphatunk éretségit. Nagy valószínűséggel két évesre megyek én is, úgyhogy jó lesz ez.
Nem törtem össze lelkileg emiatt, mivel az elmúlt három évben valamikor mindig szembesültem ugyanilyen kudarccal. Az ötödik sikertelenségem ezzel kapcsolatban már nem oszt, nem szoroz.

Na de azért van itt jó dolog is, amiről talán érdemes beszámolnom.

Tegnap láttam a Facebookon, hogy a Ripost híroldal június tizenötödikén publikált egy olyan hírt, miszerint Budapesten nyílik jövőre a vakok látását visszaadó intézet.

A hírről röviden: egy olyan – emberekre teljesen ártalmatlan vírust, aranyrudacskákkal keverve juttatnak injekcióval a szembe, ami egy új fehérje termelését segíti elő.
Így a retina ismét érzékeny lesz a fényre.

Szükség van még egy bionikus szemüvegre, ezáltal a vak emberek, akiknek ép a látóidege – pl. nekem, nagy eséllyel láthatnak.

A cikket itt tudod elolvasni.

Budapesten nyílik jövőre a vakok látását visszaadó intézet

Bár az tény, hogy nem szabad beleélni magunkat, viszont szerintem muszáj, hogy ilyen apró reménysugarak néha bevilágítsanak a végtelen, fekete sötétségbe, különben úgy élnénk le az életünket, hogy semmi értelme.
Mondanám, hogy ez rosszul hangzik, de bizonyára a kifejező megfogalmazásom a Kedves Olvasó lelkivilágába beletiporva éreztette, hogy ez a helyzet nem lenne jó.

Most megyek. Az egyik gamer társammal fogok Quakeolni, vagyis annak az audio változatával gyepáljuk egymást.
A következő bejegyzésem elején lényegretörően megfogalmazom majd a meccs végkimenetelét. Addig is, szép estét neked, szia!

A tesóméknál – egy kis változatosság

Múlt hét vasárnap, vagyis tizennegyedikén – nem akkor, hanem előtte néhány nappal úgy gondoltam, hogy kell egy kis változatosság, ezért megoldottam, hogy el tudjak menni a tesómékhoz.

Új házba költöztek, ami szerintem jobban néz ki mindegyiknél, amiben korábban voltak.

Tiszaföldváron, vagyis vidéken laknak, ami egy hétig, mivel most vasárnap megyek vissza az iskolába, nekem teljesen jó, hogy ne legyen olyan monoton az élet.

Jelenleg csak én, és a tesóm, Robi anyósa tartózkodunk a szerintem egész nagy házukban, mivel a többiek, a négyéves Biankát, az unokahúgomat is belevéve, elmentek egy ismerősük ballagására.

Én azért nem mentem, mivel egyrészt már nem fértem be a kocsiba, másrészt pedig szerintem nekem nem sok érdekesség lett volna ott.
De így legalább meg tudom írni ezt a bejegyzést, amit egy jó ideje, amióta itt vagyok, tervezek.

Nagyon jókat szoktam aludni – amivel mostanában nincs is bajom, de vidéken azért egy kicsit más pl. a levegő miatt, és enni.
Ma például reggelire nutelláskenyeret ettem, ebédre paprikáskrumplit sok virslivel, vacsira pedig fasírtot sültkrumplival.
Tehát jók az ennivalók, a sulis kajákkal ellentétben. Tegnap brassoi volt, előttevaló nap pörkölt tésztával.
Sokszor fagyizunk is, de többnyire csak dobozosat, és ki nem is nagyon tudunk menni az eső miatt, amit soha nem lehet tudni, mikor jön, viszont Biankával szoktam játszani.

Már amikor nem nézek sorozatot, de igyekszem foglalkozni Biával. A Netflixen megtaláltam a Valós Halál Sci-Fi-t, ami szerintem nagyon izgalmas. Ha jól láttam, eddig csak két évad van belőle, amivel mindjárt meg is vagyok, majdnem két nap alatt.

Azért persze már várom, hogy visszamenjek, mivel kicsit hiányoznak a többiek.
Ilyenkor vannak ott jó programok – nem is értem, hogy van ez, a bulit sajnálom, hogy nem voltam ott.
Ettek tiramisut, amit nagyon szeretek.

Hm, holnap szerintem írok egy bemutatkozó oldalt a blogomba. Csak el kell gondolkodnom, hogy a fő weboldalamon, a tdani.huu-n lévő magamról oldallal mi, hogy legyen.

Most megyek, majd még írok.

Ma este sem kell mesét mondani ahhoz, hogy elaludjak

Ahogy tegnap ígértem, ma írok egy postot arról, hogy nap közben mik történtek velem a sulis felügyelet alatt.

A legfontosabb talán, hogy voltunk gyógyfürdőzni

Írtam is róla, hogy menni fogunk, ez így is történt.
A Paskál gyógyfürdőbe mentünk – szerintem egy nagyon jó hely.

A jegy is olcsó, tanulói jogviszonnyal, ha jól emlékszem, nagyjából kétezer Ft volt fejenként.
Összesen hatan mentünk, plusz a tanár.

Csak a külső medencék üzemeltek, ami érthető is volt a vírus miatt.

Néhány percig egy kellemesen meleg medence kényelmét élvezhettük, aztán átmentünk egy másikba, ahol az időnk nagy részét töltöttük, majdnem négy órát.
Meglepett, hogy két-három fok menyit számít. Ahol sokat tartózkodtunk, az harminckettő celsius fokos volt.
A vízben sztorizgattunk, miközben néha esett ránk az eső, alulról pedig melegített a víz, és a suliról beszélgettünk, lévén műemlékről van szó.
Röviden: nekem rendkívül jó élmény volt.

Ejtenék még néhány szót a gyógyfürdőben uralkodó biztonságról.

Máshol is láttam már ilyet, mikor nem tavakban fürödtem, azonban itt is megelégedéssel konstatáltam, hogy a Paskál is egy chippel rendelkező órával – ami úgymond a jegy is, nyitható/zárható szekrénnyel garantálja az ügyfelek holmiainak védelmét.

Viszont, mikor rájöttem, hogy minden óra minden szekrényt univerzálisan nyit, eltűnt a mosoly az arcomról, de hát ez az én problémám. 🙂

Fagyizás

A jó, finom fagyi. 🍦

Úgy voltam vele, miután visszamegyek a suliba, majd eszem még ott fagyit, mivel még azt is kaptam az egyik haveromtól szülinapomra, egy két litereset, ezért egy gombócot eszem.
Amiből hát, kettő lett. 😀
Most nem volt Oreo-s – milyen gyorsan változik a fagylalt repertoár, pedig ugyanott voltunk, ahol tegnap.

Így ettem egy Mozart-csokis/pisztárciásat, és egy panna cotta ízesítésűt (az utóbbi a nutellához hasonlít).
Pohárba kaptuk, mint tegnap, úgyhogy nem kellett versenyeznem az idővel – vagyis a tölcsérrel, hogy melyikünk lesz a gyorsabb.
Ő olvad szét előbb, és folyik szét a fagyi, vagy nekem fájdul meg a torkom, és nem tudom élvezni azt a professzionális ízvilágot, amit kérésemnek megfelelően előállítottak nekem?

Az ár egyébként ötszáz Ft körül mozgott, a pohárral ötszáztíz, de elég nagy adagokra kell gondolni.
Vagyis az ár egyenes arányosságban a mennyiséggel, véleményem szerint teljesen reális.

Hmm, legközelebb le is fényképezem. 📷

A strandon nem ebédeltünk – pedig azt is kifizette volna a suli akárcsak a jegyeket, amit utólag tudtunk meg, ezért “na, mert egyszer élünk, hát akkor faljuk nagy kanállal az életet, miért is ne” elv alapján kigondoltuk, hogy együnk egy jót a Pesti Pipi étkezdében.

Öhm, elnézést.
Az “együnk egy jót a Pesti Pipi étkezdében” mondatrész technikailag nem fedi az igazságot.
Merthogy a tanár osztálytermében, ahol év közben tanítja a gyerekeket, fogyasztottuk el – én a különleges rántotthúsos hamburgeremet colával.
Sültkrumplit is kaptam hozzá, de azt az egyik diáktársamnak adtam, mivel nem fért belém. Pedig – higgyétek el, igazán éhes voltam, fotó ezért nem is készütl. 😋
A víz kiszívta az energiám, ezért nem fogom ma este igényelni a mesemondást, hogy elaludjak, meglesz az anélkül is .:)

Ott, a strandon tervben volt, hogy látogatást teszünk a Lidlben dél után.
Ez ismerős, igaz? Már feltéve, ha olvastad azt a bejegyzésemet. 🤔

Ennek megfelelően – gondolatot kövesse hát tett, meg is történt, miután jól laktunk.

Vettem egy Ice-teát, enyhén gyömbéres ízzel.
Nem feltétlen kötődnek hozzá kellemes emlékeim, de legyen majd az egy másik bejegyzés tartalma.

Őőő. Hol is tartottam?
Ja, igen! Szóval. Vettem azt a teát, illetve colát, 1,75 l-eset, de még az előzőt sem ittam meg.
Emiatt egy időre szüneteltetni fogom ezt a rendkívül egészségtelen/egészséges itókát. 😉

Nasit nem vettem, ráadásul gyorsan meg is ettem volna, úgyhogy ez tartott vissza. Abból a filmnézésből nem nagyon lett végül semmi, na meg ezért is.

Most volt nálam maszk – néha elfeledkezem arról, hogy jelen van még a korona vírus, erről pedig nem is írtam a Westendben tett kirándulásunkkor, hogy nem volt nálam. Tudjátok, fel kellett dolgoznom lelkileg.

Így hát elmondhatom, hogy ma csináltam ezt-azt. Ami, ha belegondolok, jó. Fontos, hogy az ember élete minél gazdagabb legyen, lévén ettől leszünk többek.

Egy kellemes nap

Egy újabb sulis tanári felügyeletes nap.

Többnyire úgy van, hogy egy tanár két napig van velünk.
Vagyis ma is ugyanaz volt, mint aki holnap lesz.

Dél előtt nem igazán csináltunk semmit, csak gépeztünk, viszont dél után már annál inkább.
Mondjuk annyira nagy mozgás azért nem volt, de egy kellemeset autókáztunk. 🚗

Elutaztunk Csepelre, az iskolai kerékpárokhoz alkatrészeket szerezni, de az sajnos zárva volt.

Aztán gondoltunk egyet – “ha már nálunk van a sulis busz”, nem is autó, akkor menjünk fagyizni.
Ja, de előtte még megjavítattuk az egyik haverom fejhallgatóját, aztán a tanár meghívott minket.
Én sztracsatellásat, és oreosat ettem, bár az előbbi annyira nem volt finom, majd holnap kipróbálok másikat, mivel elvileg akkor is fogunk.
El ne felejtsem, vissza kell adnom neki a pénzt, miután gyógyfürdőztünk. 🙂

Majd arról is írok egy blogbejegyzést este, ha nem leszek fáradt!

Sulis felügyelet – jó programok

Bár tegnap történtek ezek a programok, amikről alább írok, én mégis ma blogolok róla, amiatt, mivel tegnap fáradt voltam hozzá.
És zavart, hogy nem vettek fel a debreceni gimibe, ahová próbáltam fellebbezni is – majd fél év múlva megpróbálom megint, úgyhogy inkább aludtam egy jót. 🙂

Ma lesz a kétéves szkaiskolai búcsúztató abban az osztályban, ahol voltam..
Rendelünk pizzát, meg lesznek sütemények, stb., úgyhogy ez jó lesz.

Ma tíz és tizenkettő óra között az eMAG-tól megkapom a hatvannégy GB-os pendriveomat, amit azért vettem meg, mivel 30%-os kedvezmény volt rá, és a kilencezet helyett hatezer volt.

Tegnap voltunk a Westend-be, ahol a haverommal vettünk néhány dolgot egy igen-igen érdekes embertől, aki szerintem török volt.

Én egy Micro USB-t vettem – ami volt, az már hatéves volt, illetve egy TypeC fülhallgatót a telefonomhoz.
Mivel eltűnt az átalaakítóm, bár majd meg akarom keresni attól még.
A haverom pedig ugyancsak egy fülhallgatót vett, de ő az IPHone készülékéhez.
A vezetéknélküliség tekintetében volt egy kis félreértés, és egy picit többet fizetett, de a végén kapott egy gyári, vezetékes fülest, ráadásul még fagyiztunk is egy ót a felügyelő jóvoltából, aki meghívott minket.

Kaptunk a boltban ajándékot, én a telómhoz egy TypeC töltőt, a haverom pedig egy MicroUSB-t.

Úgyhogy a tegnapi nap egész jól telt. Filmet nem tudtunk nézni, mivel nem volt jó a pendrive, de majd hétvégén megoldjuk.

Valóságos filmes katasztrófa jelenet részese voltam!

Elmondhatom, hogy a mai napom jó volt, mivel a felügyeletben a tanárral voltunk boltban, ahol én vettem tiramisut pl.
Előtte csináltunk bundáskenyeret néhány társammal, akik benn maradtak.

Mikor senki nem volt benn, csak egy lány és én, az ablak nyittva volt, és olyan szélvihar támadt, hogy széttört néhány tárgyat.

Kint csak azt hallották, hogy valami szétesik, meg, hogy nevetünk. De azért félelmetes is volt, mivel mi van, ha valami ránk esik.

Bánom picit, hogy nem vettem fel a telefonommal, mint felvétel, de hát nem tudhattam, hogy mi lesz.

Ismét suli

Nemrég a Facebookon postoltam egy, az Index hírportál által közzétett cikket, miszerint elsejétől, vagyis a pünközsd miatt másodikán, de ismét megnyitják az iskolákat.
Mégpedig azért, hogy néhány gyerek benn tudjon lenni.

Akkor is, és most is azt írtam, hogy ennek egyáltalán nem látom értelmét.
Ennek ellenére például én is jelenleg itt dekkolok a suliban, csokiskekszet eszem, illetve ezt a bejegyzést írom.
Tizenötödikéig itt is fogok, ha közben nem lépek le például a barátnőmékhez.Nem, mintha annyira bajom lenne ezzel az egésszel, mert a társaság az jó, de hogy ötig itt kell lenni, hát…
Ez annyira már nem tetszik, abban a tekintetben, hogy más gyerek otthon lehet, amelyik szülő megteheti persze, ugyanis egy osztálytársam sincs benn.

Mondjuk nyugtat a tudat, hogy akkor mehetek el, amikor csak akarok, hisz már nem tanulunk, le is vagyunk zárva.