Távoktatás: egy kis újabb tapasztalatszerzés

Pontosan ma van kerek egy hónapja, hogy tart a karantén, és azóta pl. boltba, vagy utcára én nem mentem, mivel nem engednek ki minket, ami teljesen jogos.

Az E-learning folytatódik – szünetben nem kaptunk házit, de, amennyire az elején tetszett ez az egész, ennyi idő elteltével most viszont már nem, de valahol éreztem én egy kicsit.

Saját tapasztalataim alapján azt látom, hogy ez a kissé életidegen mód sok szempontból megváltoztatja az embert mind fizikailag, mind lelkileg is.
Van, aki többet eszik – én nem, ugyanakkor még jobban introvertáltabb lettem, mint eddig, ami nem előnyös, és a tűréshatár is jóval lejjebb megy, egyes feladatok megoldásánál eléggé feltűnik, továbbá a monotonitás is kikezdi az idegeket.

Lehet, már írtam, de ha nem, akkor most. Biztosra veszem, hogy ez a jövőnket illetően – vagyis, ha a miénket nem is, de a gyerekeinkét mindenképp befolyásolni fogja abban a tekintetben, hogy a történelem könyvük egy újabb, vélhetően egész nagy fejezettel gazdagodik majd az új kort illetően.

Ami még személyes tapasztalatom, és az igazán inspiráló okom erre a bejegyzésre, az az, hogy rájöttem, egy egész órán keresztül képtelen vagyok Messenger-hívásban maradni (45 perc, ott megy nálunk egyes tanároknál a videochates tanítás) úgy, hogy nem csak egy laza hangvételű beszélgetés folyik, hanem komoly munka.

Szemmel látható azonban, hogy kevesebb a lecke, aminek örülök – nem azért, mert többet tudok lustálkodni, hanem, mivel ha nemsokára belevágok egy komolyabb könyv megírásába, akkor a napirendemet ehhez fogom tudni igazítani.

Megkaptam hőn szeretett kis notebookom, csak akkumlátort kell bele venni, egyébként laza 5000 Ft-ból megúsztam a hibát, de az aksiról már nem mondhatom el ugyanezt a maga 20000 Ft-os árával.

Ha az is ékesíteni fogja már a munkaállomásomat, akkor lemegyek az udvarra, és meglehet, ott fogok lazulni egész nap, és tanulni is, mikor süt a nap, a jó idő fogalmát is figyelembe véve természetesen.

Az időjárás mostanában nagyon ingadozó, amit azért meg is érzek rendesen – nem mondom, hogy frontérzékeny vagyok, de fejbe tud vágni, ha egyik nap meleg van, a másik nap pedig hideg.
Csak hó ne essen már így április vége felé. 🙂

Picit utánaolvastam/kérdezősködtem a gazdasággal kapcsolatban, csakhogy a sejtésem beigazolódjon.
A lakásárak már most olyannyira lejjebb estek, hogy még az is meglehet, egész könnyedén szert tudok tenni egy kis házikóra, ami nem rossz dolog, és nem kell hiteleznem, vagy csak egy egész kicsikét.

Hmm, ahhoz képest, hogy csak egy kis tapasztalatszerzésről terveztem írni, ha figyelmesen olvastad ezt a postot, volt itt szó mindenről, ami épp az eszembe jutott.
De nincs ezzel semmi baj.
Lehet, hogy még írok is ilyen bejegyzéseket a közeli jövőben, ha már a fő oldalamra annyira szakmai cikkeket nem tudok kitenni.

Na jó, most elköszönök, az előző pár szavacska pedig legyen egy következő írásom fő motívuma.

További szép, betegségmentes napot kívánok neked!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük