blog.tdani.hu

Emlékeztek, amikor arról írtam, hogy gimnazista lettem? Most pedig képzeljétek, leérettségiztem! Két évnyi lelki stressz végre véget ért, és őszinte leszek, a most felszabadult időmben még nem nagyon tudom, egészen mit is csináljak, pedig vannak terveim. De talán nem is

Ahogy ez már magából a címből is látszik, most Emiről tervezek írni. Szóval, ha nem vagy kíváncsi a szerelem mámorító hatásától elvakult szövegemre, akkor inkább ne olvass tovább. Na jó, csak vicceltem. 🙂 Minden valószínűség szerint egy-két nap múlva publikálok

Én, és az általam magas röptűnek hitt közhelyeim. Ugye, milyen idegesítő vagyok? 🙂 Vagy talán nem, hisz annyira rég hallottatok már felőlem bármit is, hogy abban sem vagytok biztosak, élek-e még. De ne aggódjatok. Semmi bajom! Sőt. Talán jobban elememben

Általában nem szoktam írni a hétvégéimről, hogy akkor mi is történik velem, mivel nem tartom arra érdemesnek, hogy megörökítsem akárcsak egy blogbejegyzés formájában is. Viszont a mostaniról annyit mondanék, hogy mert benn maradt a szobatársam, ezért egész jól éreztük magunkat

Sziasztok! Képzeljétek, annyira jó élni, hogy el sem hiszitek. Ahogy már korábban is írtam, tízedikén kezdek a melóban, addig pedig a délelőttjeimet a napokban megkapott gimis tételek tanulásával töltöm egyrészt, amúgy meg javítom, írom a könyvem. Szóval a lehető legjobb

Nem hiszem, hogy bármelyik ismerősöm/olvasóm is azzal töltené most az idejét, hogy a blogomat olvassa, épp ezért ez a bejegyzés elég rövid lesz. Boldog új évet kívánok mindenkinek! A mai napom nagyon jó volt, de már a tegnapi is, mivel

Írtam az előző bejegyzésben, hogy majd kiderül, mi lesz a kapcsolatommal. Végül arra jutottunk, hogy Emi január hetedikéig kap időt, hogy döntsön, szeretné-e folytatni ezt a kapcsolatot, és annyira jól csinálni, amennyire ez csak lehetséges, vagy inkább elengedi ezt az

Hellósztok! Hónapok óta sajnos nem tudja az, hogy mi is van velem, aki eddig a blogomról értesült a velem történtekről. Máskor is volt már ilyen, de egyszerűen nem éreztem hozzá kedvet, hogy blogoljak. Ez az írói karieremmel sincs másképp, amire

Nem tudom, mostanában rászoktam, hogy szinte minden nap írok többnyire egy rövid bejegyzést. A mai napom sajnos nem indult jól, mivel Emi már kimondatlanul azzal fogadott, hogy nincs jó kedve. Szinte biztos, hogy a tegnap történtek zavarták még mindig. Viszont

Ahogy a legutóbbi Erfo-s cikkemnél írtam, kiderült, hogy lesz papírmunka, nem is kevés. Ma a Thököly út 82-be mentem segítséggel, ahol jónéhány papírt aláírtam nyilatkozatokról stb., de megéri, mivel úgy tűnik, megy a dolog, szóval remélhetőleg minél hamarabb dolozhatok. A