Tdani weboldala

Azért lett most ez a post címe, mivel nem jutott eszembe más. Mi is a helyzet? Úgy vagyok valahogy. Ja, kitűnhet neked ezalapján a soraimból, hogy nem sok kedvem lehet bármihez is, de kb ez a helyzet. Hogy miért? Kérdezheted.

Sziasztok! Egész régóta nem blogoltam már, de igazából most is, mint ilyenkor általában, az ok az volt, hogy nem volt mit. És sajnos most se történt velem olyan különleges esemény, amit érdemes lene leírnom, viszont vannak gondolataim, amiket úgy érzem,

Hogy is kezdjem. Egész jól vagyok. Nem vagyok beteg, csak megfáztam, de az már vagy két hete, és még most is tart, de úgy tűnik, egyre inkább megyek ki belőle. Ennek ellenére vannak jó dolgok, amikről érdemes lehet beszámolnom. Például,

Nagyjából egy hónapja, ahogy említettem is, de beneveztem egy pályázatra, ahol, ha elérek helyezést, akkor egy mentorprogramba kerülök, ahol segítenek, hogy hogyan szerkesszem joban az írásomat, illetve kiadják a könyvem. Ha szeretnél rám szavazni, akkor kattints erre a linkre, és

Atosz azt mondta az előző bejegyzésemre, hogy ne törődjek semmivel és senkivel, szimplán csak küzdjek az elveimért. És, ha tudom, hogy képes vagyok arra, amit szeretnék, akkor bízzak magamban, hogy elérem. Úgyhogy most job lett a kedvem azért, és igaza

Miért is ilyen érdekes az élet? Egyszer jót, egyszer rosszat tesz velünk. Épp Norbival vittük át a gyermekotthonba a kaját, mikor észrevettem, hogy három felnőtt is tartózkodik az előtérben. A jelenlegi pék osztályfőnököm, a gyermekotthon vezetője, és a szakiskola fődirije.

Ez olyasmi lehet, mint a szegényből lett gazdag, aki a múltbéli sorsából kifolyólag megtanulja értékelni azt, amihez jutott, és, amit elért, és nem részegíti meg a megszerzett hatalom. És most valószínűleg, mert nem épp jó időkk elé nézek, úgy örültem

Igaz az a tény, hogy minden lehet/ne jobb, de rosszabb is. Ezért értékelni kell azt, ami van. Viszont abban biztos vagyok, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Nem én vagyok az első, aki az interneten is közli, hogy megint bezártak

Bizony, engem is utolért valamilyen szinten. Nyugi, nem vagyok covidos, ugyanakkor más elkapta, ezért ma/holnap azok, akik megtennék, Atosz és én, nem hagyhatjuk el a gyermekotthont. Illetve, ha olyan hétvégi programot terveztünk, hogy valakivel lennénk itt, akkor ez a tervünk

Bár tegnap egyik pillanatról a másikra – igazából magam sem tudom, hogy miért, de rossz lett a kedvem, aztán megint jó, mivel a Norbival készített hangfelvételeinket hallgattam, hogy miket hülyéskedtünk, az felvidított. De ez a jó kedvem ma is megmaradt,