Az ERFO-nál jártam

Röviden a gimiről: egyre biztosabban közlekedek – bár eddig is egyedül jöttem-mentem, de egyre kevésbé érzem azt az út egyes szakaszain, hogy elbizonytalanodok.

Kaptunk belépőkártyát – a következő alkalommal mutatok róla fényképet, úgyhogy, mikor bemegyek a bejárati ajtón, csak elég odaérintenem egy leolvasóhoz a kártyám, nem kell beszélnem a portással, és már benn is vagyok.

Két hét múlva, az őszi szünet előtti héten, hétfőn, szerdán és csütörtökön, mikor gimibe megyek, távoktatás lesz, ami sokkal könnyebb.Mármint annak hangzik, csak a felületre, ahol ez majd zajlani fog, leszek kíváncsi, hogy vakon milyen kihívásokat állít elém.

A meglepő hír

Eddig teljesen hivatalos forrásból még nem kaptam értesítést, de elvileg fel akarnak venni a Kettesy gimnáziumba, ami Debrecenben van (jelenleg egy haverom tanul ott, és nem tetszik neki).

Majd küldenek levelet, mivel helyhiány van, és ugye korábban, még nyáron, a gimikeresős időszakban jelentkeztem. De, mivel ez az esti tagozat már jól beépült az életembe, ezért nem hagyom abba.

Úgy volt, hogy tegnap írok én is a többiekkel irodalomból dolgozatot (Antigoné, thébai mondakör, görögök, Szophoklész), de Henrietta tanárnő azt mondta, hogy holnap szóban feleljek majd óraközi szünetben.
Úgyhogy a bejegyzés után át is nézem, amit kell.

Ja, ha már óraközi szünet:

A suli előtt, szelfi

Ezt a suli előtt csináltam magamról.

ERFO

Tegnap reggel, mikor bementem a suliba, kiderült, hogy hétfőnként talán két-három órát négy héten keresztül az ERFO- nonprofit közhasznú KFT.-nél leszünk pályaorientáción, hogy megtapasztaljuk, milyen is helytállni egy munkahelyen a munkahelyi szabályok szerint.

Nem csak én mentem, mivel tíz embert küldhet a szakiskola.
Abból az osztályból, ahol én vagyok, velem tart/ott Emi, a barátnőm és Niki, egy másik osztálytársam.

Ez egy négy emeletes intézmény, egy kisebb, és egy nagyobb lifttel.
Mivel javarészt a megváltozott munkaképességűek miatt jött létre ez a hely, abszolút akadálymentes, ezt a földön lévő vezetővonalakról rögtön megállapítottam.

Tartottak nekünk egy félórás munkavédelmi oktatást, aztán megnéztük, milyen munkakörök is vannak tulajdonképpen.

Többnyire kézműves munkák végezhetőek a vakok számára, ami saját véleményem szerint egy-két hónapig nálam még bele is fér.
Mikor ott voltunk, épp vízmentes dobozokat pattintottak össze a dolgozók (egybe tenni az alját és a tetejét).
Sokáig nem bírnám az ilyen monoton munkavégzést, de elképzelhető, hogy nyáron egy kis plusz pénzért bevállalom, cserébe nem megyek mindegyik táborba.
Az elmúlt évtizedben úgyis mindig mentem, kell egy kis változatosság.

Az esti suliba menet azt hittem, hogy nagyon fáradt leszek, és alig fogom tudni kibírni nyolcig, de egy kellemes ebéd után furcsamód megváltozott a világnézetem, és képes voltam úgy hozzáállni, hogy oké, most, hogy jól laktam, csináljuk.

Túróscsusza, vagyis szalonnás tészta volt az ebéd, előtte fejtett bableves – hát nem a kedvenceim, ezért megoldottam, hogy megegyek egy gyorslevest pirított sülthagymával, aztán két mézeskalácsot, és ezt leöblítettem egy tejszínhabos capucinóval.

Reggel Norbi nem csinált kávét, úgyhogy nagyjából így pótoltam.
Baráti szívességből, na meg mert én is beszálltam az anyagiakba, már lassan két-három éve tartjuk azt a hagyományt, hogy reggel, suli előtt megiszunk egy kávét.

Tehát holnap felelek a gimiben, amitől egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit tartok, mivel ez lesz az első.

Néha megfordul a fejemben, hogy feladom a gimit, de mindig az motivál, hogy máskülönben délutánonként nem csinálnék úgymond semmi értelmeset, így pedig két év múlva lesz érettségim.

De lehet, ezt már egyszer leírtam, ha nem csal az emlékezetem. Na, mindegy.

Szívesebben lennék inkább Emesével, ameddig csak lehet, mert azt érzem, a délelőtt, és minden pillanat kevés ahhoz, hogy azt mondjam, na, most sokat voltam vele.
De már csak azért is csinálom az esti sulit, mert sokat küzdöttem érte.

Most, hogy visszanézem a bejegyzést helyesírási, vagy nyelvtani hibák után kutatva, rájövök, hogy a volt barátnőmről, Jázminról is írtam ide, a blogomba anno.
Hát, ja. Vele a részemről vége lett, mert ő csak egy bizonyos dologra ment, ahogy erre rájöttem, én pedig ahhoz tartom magam, ahogy ez a jelenleg írás alatt lévő könyvemben meg is van fogalmazva, hogy a rossz kapcsolatból ki kell lépni.

Most ennyi lenne. Nem tudom, mikor, de majd jelentkezem!