A laza gimis hét

Ahogy nézem a mostanában írt bejegyzéseimet, azt látom, hogy csak a gimiről írok, de ez egy részről érthető is, hiszen újdonság, meg minden.

Röviden: a pékség szakmával minden oké, az ofőnk már két, v három hete is lehet, megbetegedett – többet volt tőlünk távol, mint velünk.

Vannak problémák az osztályban, mivel néhány gyerek – nem én, hanem autisták, nem feltétlen viselkednek az elvárásoknak megfelelően. Pl.: (vak tanárokkal kiszúrás (telefonozás órán, evés sunyiban, alvás, jegyzetelés, sose hallott róla), osztálytársak szemébe spray-vel belefújás, csak mert sokat kérdez, kaja lopás úgy, hogy nincs befizetve, stb.)

De ez is, mint minden, meg fog oldódni.

Egyébként úgy volt, ahogy korábban írtam, hogy tegnap írok, de nem volt kedvem hozzá, pedig időm lett volna rá.

A gimnáziummal kapcsolatban: hát, Norbi sajnos feladta – már nem első alkalommal, de ő így látta jónak, számára a pékség fontosabb a jelenlegi jövőképét illetően (ja, és nem vagyunk osztálytársak), csak hogy tisztában legyen vele az olvasó.

Azt gondolom, hogyha ő ezt szeretné, akkor legyen úgy. Szóbakerült már ez köztünk, és most is azt mondom, mint akkor: függetlenül tőle, én csinálni fogom a gimit.
Abban biztos vagyok, hogy jövőre a pékséget otthagyom, mivel a gyakorlat mellett a jó eredmény elérése az érettségin számomra fontos.
Ennél fogva meggyőződésem, hogy ezt így érhetem el.

Opsz, most látom, hogy az “érettségi”-t eddig egy t-vel írtam, ejnye. A (logikus) gondolkodásért úgy látom, sorba kell állnom. 🙂

A közlekedés

Eddig Norbival mentem, de már tudom egyedül is az utat, úgyhogy ez jó.

Említettem, hogy ki fogom próbálni a sulis mail-címet, amit kaptunk. Tetszik, csak pillanatnyilag nem tudok belépni, na majd intézkedem ezt illetően.

A töri tanáromnál tegnap utána jártam a matekfelmentéssel kapcsolatban, úgyhogy intéződik, de még odébb lesz.

A matek tanár jófej, mivel el szokott engedni, de lehet, kérek valami egyszerű feladatot tőle, amit vakon is meg lehet oldani, hogyha értékelni kell fél évre, akkor egy min. kettes meglegyen.

Belépő kártyát még nem kaptunk, de szerintem jövő hétre meglesz.

Egy jó pillanat

Nagyon szeretné ez a sztori, hogy elmeséljem, ami tegnap este történt, úgyhogy megteszem, mielőtt el nem felejteném.

Történelem óra van, azt hiszem, utolsó előtti, ugye hétfőn három van egymás után.

A tananyag, ahol tartunk: Egyiptom, folyók, víz, meg minden.

– Ha az egyiptomi természetes folyók valamelyikéből szeretnék inni – magyarázza a tanár – valószínűleg rövid időn belül megdöglenék. Vagy, ha nem is, de akkor mindenhonnan jönnne belőlem mindenféle.

– De tudjátok – meséli azért – egy ismerősöm egyszer kinn volt Egyiptomban.
Természetes, kétliteres, volt a mottója. Elhatározta, hogy ő márpedig a természetes folyóból fog inni, mivel miért ne, és megtöltött egy 2 L-es üveget folyóvízzel.

Haza ment, és elkezdte inni. Nem volt nagy baj, kicsit rosszul volt, ugye mindenhonnan jött minden, ez még elviselhető. Na de azzal már nem számolt, hogy még az anyukáját is át kellett hívni hozzá, annyira súlyos volt a probléma.

Hát, én majd meghaltam a röhögéstől, amilyen stílusban előadta a tanár. Próbáltam érzékeltetni, de ez semmi a valódihoz képest.

De miért is laza ez a hét a középsuli szempontjából?

Azért, mivel szinte nem lesz az osztályfőnök, aki az amúgy alig, vagy egyáltalán nem jelenlévő tanárokat helyettesíti.

Holnap például csak két nyelvtanra megyek be fél hat körül, és nem kettőkor – fölöslegesen minek, így nyolckor végzek, de csütörtökön egyáltalán nem leszek ott egy órán sem.

Megbeszéltem az osztályfőnökömmel, hogy egy nyelvtanra fölösleges bemennem, de az osztálytársaimnak lesz két matek. Mondták, hogy átküldik majd a magyar jegyzetet, úgyhogy ez nagyon kedves tőlük.

Remélem azért, hogy viszonylag gyorsan helyre jönnek a dolgok, különben szépen nézünk majd ki az érettségin.

Ha lesz valami, jelentkezem!