Az első nap a gimnáziumban

Ígértem, hogy jelentkezem egy újabb bejegyzéssel, mégpedig arról, hogy milyen is volt számomra az első nap a gimnáziumban.

Merthogy, mikor ezt a blogpostot írom, már visszajöttem a suliból.

Röviden, eddig mi a véleményem?

Az, hogy jó!

fél háromkor indultunk Norbi, egy közlekedéstanár – ő csak egyszer jött velünk, következő alkalommal már menni fog, és én.
Mint odaérkezésünkkor kiderült, majd fél órával előbb jöttünk, de ez az ilyen helyzetekben szerintem egyáltalán nem baj.

Véleményem szerint kellemes benyomást teszünk az ott dolgozó emberekre abban az esetben, ha (főleg) első nap már nem késünk el szégyenszemre.

A tanár ott volt velünk addig, míg be nem mentünk az órára, ugyanis az is volt, egymás után három történelem így kezdésnek. 🙂

A tájékoztató mail, amit most vasárnap kaptunk, bizony, azóta, egy nap alatt is képes volt változni, de nem lett belőle semmi bajunk Norbinak és nekem.

Az óra kezdésig hátralévő fél órában Norbival kiéltük kalandvágyunkat, és hozzáláttunk, hogy na, ha már ott vagyunk, akkor nézzük is meg kicsit jobban, tulajdonképp hol is vagyunk.

Az első, amit megtettem, az a DotWalker telefonos vak navigációs program használata volt, ugyanis elmentettem akkori jelenlegi helyszínként a Katona József sulit, hogy majd egyszer, ha már jól megy az út oda-vissza, vélhetően egy hónapon belül, akkor kipróbálhassam, milyen is a gyalogos GPS.

A térkép segítségével csak úgy, mondván azért jó tudni, megnéztem, mik vannak a környezetünkben az iskolán kívül: gyorskajáldák, nagy meglepődésemre egy laptop szerviz (az még jól jöhet), azt hiszem egy bolt és egy Unicredit bank, amik most eszembe jutnak.

Kiléptem a virtuális világból, és visszatértem a fizikaiba, lévén az most, bárhogy is néztem/em, fontosabb.

A tájékoztató e-mailben azt mondták, az első emeleten található aulában gyülekezzünk, úgyhogy odamentünk.
Megnéztük, hol van a mosdó, hogy ne kelljen azzal kapcsolatban a diáktársainktól segítséget kérni, aztán leültünk.

Én majdnem egy rossz állapotban lévő padon foglaltam helyet, de a várakozás ideje alatt inkább egy stabilabb, ugyancsak padot választottam, nehogy elrontsak valamit. 😀

A felvilágosítás az osztályban volt, és az ottartózkodásunk alatt maszkot kellett viselni, ami nagyon idegesített.

Tizennyolcan vagyunk, mint diákok, engem is belevéve, és ez remélhetőleg, ahogy az osztályfőnök is mondta, így fog maradni.

Hát, a beléptetőkártyáról nem hallottam semmit, de sebaj, az a lényeg, hogy be tudok menni, és ki is tudok jönni.
Kaptunk sulis mailcímet, részben az online oktatás miatt, mindjárt meg is nézem.

Matekból valószínűleg felmentést fogunk kérni – egy vak ismerősünk is kapott, ezzel megkönnyítette a saját, és a matektanár életét is.

Persze nincs bajom a matekkal, de azért néha fel tud idegesíteni, mikor valamit nem értek. De kit nem? 🤔

Hétfőn egy angol, és három töri van, de az angoltanár már most megbetegedett, úgyhogy az osztályfőnökiféle volt.
A történelemtanár, Nándinak hívták, azt hiszem – a vezetéknevére most nem emlékszem, de majd a Krétában, mikor be tudok lépni, megnézem, nagyon jófej, és humoros.

Nem vagyok oda a töriért, de lehet, ő meg tudja kedveltetni velem. A ZanzaTV portál egyik cikkírója, és tényleg jól ír/jók a videói, érdemes megnézni a történelem tantárgynál.

Két ötperces, és egy tízperces szünet volt.
A tízesben Norbival kimentünk – aztán kicsit nehezen találtunk vissza az osztálytermünkbe, viszont egy sráccal megpróbáltunk automatázni, hát nem sikerült.
Szegény sajnos elvesztett kábé száz forintját, mivel nem adta ki az italt, amit venni szeretett volna, de remélhetőleg majd megjavítják.

Van amúgy büféje is a sulinak, azt is kipróbálom. Hajaj, csak karácsonyig maradjon az okosórára zsozsó.

A tanulással különösebben – bár eddig csak beszélgettünk, de úgy érzem, nem lesz gond, lévén már bennünket is a létszámba véve, tíz vakot tanított pl. a töritanár, mivel ugye most többnyire vele találkoztunk.

Szerdán és csütörtökön lesz még esti suli, de azt hiszem csütörtökön lehet, hamarabb hazajövünk, mivel a matekra, ha kapunk felmentést, egy-két órával hamarabb eljöhetünk.
Úgyhogy két év alatt szerintem tudunk egy középszintű éretségit szerezni, csak még meg kell szokni az idővel való gazdálkodást ebben a helyzetben.

Ilyenkor, hétfőn, hét-nyolc körül már vissza is érünk.

Most, és szerintem általában, két lány, (vagyis az egyik már nő, mivel kétgyerekes anyuka, a másik viszont egy huszonkét éves lány, kísértek/fognak minket valószínűleg, mivel majdnem ők is arra mennek, ahová mi.

Nemsokára ismét jövök egy újabb posttal!