Gimnazista lettem!

Majdnem egy hónapja nem blogoltam, ez pedig félig-meddig tudatos volt.

Az volt a terv, hogy csak akkor írok, ha biztosan kiderül, felvesznek a gimibe, vagy rosszabb esetben nem.

Akkor hát lássuk, hogy mik történtek velem majdnem egy hónap alatt!

Egy hónap

Miután haza jöttem Győrújbarátról, különösebben nem történt velem semmi olyan, amit érdemes lenne megemlítenem.

Viszont néhány nappal a sulikezdés előtt segítséggel látogatást tettem a Katona József gimnáziumban utolsó mentsvárként, ahol biztosan kiderült, van esti tagozat, ami nekem nagyon jó.

Sokat kellett várakoznunk, de a végeredmény, mivel bekerültem a rendszerbe, minden pénzt – vagyis bocsánat, időt, két órát, megért. 🙂

Azonban akadt egy kis hiba: az osztály létszám.

Minimum tizenhatnak kellett volna, hogy legyen, de akkor még csak kilencen voltak.

Nem egy diák iratkozott át úgy, hogy ott voltam, nappaliról estire, tekintve, hogy közben tudnak melózni.

– De azt mégis, hogy? – kérdeztem, kissé értetlenül, s akkor még teljesen jogosan.
Minden nap be kell járni dél után, és dél előtt pedig tanulni.

Néhány nappal később odacsörgött az egyik nevelő, hogy mi a helyzet. A létszám tizenkettőre bővült.
Na, ez jó, már csak négy hiányzik!

Sikerült a haveromat, Norbit is meggyőznöm, hogy jöjjön gimibe, közben végezze el a pék szakmát is a szakiskolában, úgyhogy még jobbak lettek az esélyek.

Elkezdődött a suli. Én bekerültem egy előkészítő pék osztályba a szakiskolán belül.
Nem szeretem, mivel nem vagyok a konyha ördöge, de annyi előnye van, hogy a tanulói jogviszonyom megmarad, ha nem megy a gimi – amire nem sok esélyt látok, hogy így lenne, úgyhogy ezért jó ez.

Na de hol van már a gimi? Nem gyűlik ki soha az osztály, és megint éveket pocsékolok el a szakiskolában?

Mármint az infó OKJS végülis nem elpocsékolt év, mivel visszagondolva lehet, szívesebben élném át azt ismét, mint ami most van.

Szeptember 10-ike

Norbi ma megnézte az utat egy közlekedés tanárral, hogy vakon milyen odatalálni.
Van egy rész, a Váci-út, ahol az átkelésnél segítséget kell kérnünk, de ez menni fog, elvégrebár a szánk azért van, hogy használjuk.

Térkép

Van itt minden: villamos, meg hármas metró, és ez este, haza felé menet, kilenckor lesz jó.
Annak is megvan a sajátos hangulata, amit szerintem érdemes megtapasztalni, hogy milyen este közlekedni.

Mikor Norbi visszajött a sulinéző túráról, kiderült, hogy kigyűlt az osztály.
Hogy hanyan leszünk, azt majd egy következő bejegyzésben leírom, mikor beszámolok az első napról.

Tehát felvettek! Végre, lesz éretségim/nk!

Kiderült, hogy három napos, és a péntek ki van zárva, szóval azért még dél előtt én maradok a pék előkészítőben, tanulok akkor is, mikor itthon vagyok, ugyancsak dél előtt.
Kettő-három körül Norbival együtt megyek a suliba, kilencig.

Elvileg majd kapni fogok belépőkártyát, szval nagyon menő lesz.

A tanárok, akiket láttam, mikor ott voltam, jófejnek tűntek, illetve egy volt lakótársam is ott tanult, úgyhogy ő is tud/ott mesélni, és kedvező színekben tűntette fel az iskolát.

Szóval nagyon örülök, és ez, ahogy érzem, így is fog maradni. Az életem lassan, de biztosan, kezd kiegyensúlyozott lenni.

Hétköznapok, meg ami eszembe jut

Most, hogy írom ezt a postot, látom, hogy a szobatársam a fejhallgatót használja, amit eladtam neki.

Bizony, pontosan azt, amiről korábban írtam, a “Váratlan csomag”-ról.

Hétezerért vettem, és ötért adtam tovább.
Nagyon-nagyon rástartoltam a karácsonyi okosóra gyűjtésre, már van is huszonnégyezer forintom, de az ötvenig még van mit félreraknom.

Elkezdtem írni egy könyvet, ami félig az életrajzom, félig pedig egy Fantasy sorozatom első kötete lesz.
A tervem az vele, hogy amint végzek a megírásával, megpróbálom kiadatni. Ehhez már meg is vásároltam néhány e-szakkönyvet.

Néha lehet, beillesztek részleteket egy-egy bejegyzésem végén.

Most ennyi lenne! Ígérem, gyakrabban fogok jelentkezni, nem egy hónap kihagyásokkal. 🙂

Jó éjt neked, szép álmokat, Kedves Olvasó!