Ismeretlen távoktatási csoportba kerültem.

Néhány napja egy ismerősömmel, ha az egyeseknek mond valamit, a deepcomp.eu online portál főadminisztrátorával elspekulálgattunk a távoktatásról kis hazánkban.
Arra a következtetésre jutottunk, hogyha ez rutinszerű lett volna, nem pedig egy ok miatt kényszerülnénk ilyen lépésre, és eveznénk most ismeretlen vizeken, akkor pl. nem lennének olyan hibák, mint ami most megesett velem.

Konkrétan valaki felvett engem a Debrecenben lévő Kettesy iskola 7. B osztály csoportjába.
Oda akarok menni, és látszólag úgy tűnik, hogy sajnos nem sikerült, de ami késik, az nem múlik, viszont azért tizennyolc évesen hetedikesnek egy kicsit nagyon idős lennék már. 🙂

Visszatérve az előző témához, én miért ne elven csatlakoztam néhány másodperc erejéig, és finoman érdeklődtem, hogy mily véletlen utakra sodort engem a sors, majd kiléptem.

Miért is írtam meg ezt? Van-e tanulsága?

Természetes, hogy van. Nem azért, mert én írtam, hanem azért, mivel a hibákból tanul az ember.

Vagyis ebben az esetben a tanulság az, hogyha nem véletlenül vettek fel a privát csoportba (csak annyit mondok el, hogy egy diák volt), akivel egész jó kapcsolatban vagyok úgy ahogy, akkor a tanároknak úgy hiszem kötelességük megtanítani a gyerekeket a Facebook közösségi oldal használatára az ilyen félreértések elkerülése végedt.