Távoktatás a koronavírus miatt

Sokszor álmodoztam már arról, hogy milyen jó lenne, ha home office, mindenki otthonról járhatna iskolába a gépén keresztül. Úgy kényelmesebb, meg minden…

Most volt az első osztály videohívás Messengeren, és ez inspirált arra, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést.
Nem merem kijelenteni, hogy rossz ez a helyzet, de egyszerű lenne, igazából csak az új helyzet miatt érzem ezt ilyen furcsának.

Mindenesetre azért komoly, hogy nem szabad sehová sem menni, illetve napirendet is kell majd írnunk nekünk, tanulóknak, hogy ki, mit fog csinálni.
Nyilván nem arról szól a dolog, hogy “na, lehet lazázni”, viszont az is tény, hogy nem olyan feszült a tempó, mintha tényleg a suliban lennénk.

Én ma, az első nap még nem voltam annyira figyelmes, és nem csináltam meg a feladatot, amit kapott az osztályunk, úgyhogy most neki is állok, és bepótolom!

Holnaptól pedig már jobban nézni fogom ezeket, és megcsinálom, amit kérnek.

Érdekes, hogy nagyjából egy hónap az, ami biztos, ameddig tart ez a szituáció, de úgy vagyok vele, hogyha megszokjuk, szerintem utána már nem is akarunk majd iskolába menni.
Annak azért örülnék, ha a vizsgák személyesen történnének.